35.nap, Csütörtök

Reggeli után felmentem a városba bevásárolni.

Bosco garázsában kezdtem a napot, mivel szükségem van egy ép pótkerékre. Kifizettem előre a lóvét, majd mentem tovább a Bisztróba. Odaadtam a listát Szilásznak, majd egy hideg kólával kísérve nekiültem adminisztrálni.

Üldögéltem a bisztróban a laptop fölött, amikor egyszer csak hangos kiabálás csapta meg a fülemet, meg valami csattanás-szerű zaj. Kinéztem az utcára, és vagy harminc ember üvöltözött, néhányan botokkal hadonásztak. Egy ember pedig egy darab nadrágban, mezítláb, egy bicikli után volt kötözve, és a rendőrség fele húzták. Kiderült, hogy a megkötözött ember megpróbálta ellopni a biciklit, de rajtakapták, és agyba-főbe verték a botokkal. Elég sáros is volt az ember, szóval gyanítom, hogy a földrevitel is megvolt, verés előtt/után/közben. Megérkezett két rendőr motoron, az egyiknél egy AK-47-es, szokás szerint. Itt nem viccelnek! Amint kiderült, mi a szituáció, a másik előkapta a viperát, csak hogy kicsit megfegyelmezze a tömeget. Nem ütött meg senkit, ez csak amolyan tekintély megerősítő cselekedet volt. Működött. A tolvajt most már csak a közvetlen érintettek és a gépfegyveres rendőr kísérte. A viperás kolléga összecsukta a kígyót a betonon, majd felült a motorra és visszament az őrsre, előkészíteni a terepet (gondolom).

Elbattyogtam az RDC irodájába is, aki éppen akkor ment ebédelni. Délután fél 4-kor! Mindegy, visszamentem egy óra múlva, akkor már ott volt. Átadtam neki a részletes panaszlevelet a szomszéd muzsikálásával kapcsolatosan. Gyakorlatilag elolvasás nélkül annyit válaszolt, hogy a zajkeltés bűncselekmény, szóval ez a rendőrségre tartozik. Kedvesen írt egy pecsétes fecnit, hogy ezzel fáradjak át a rendőrkapitányságra, keressem a helyi rendőrfőnököt, és ők majd segítenek.

Nos, ami azt illeti, egyrészt nem szeretnék azonnal rendőrségi ügyet a szomszédokkal, másrészt amennyire tudom, a legutóbb se csináltak az égvilágon semmit, szóval ezzel még várok egy kicsit. Teszek még egy kísérletet, hátha megértik maguktól, hogy ez a tevékenység nem ide való.

Ezután megérkeztek a vendégeink is, egy idősebb angol házaspár. Nem először vannak Ugandában. Jót beszélgettünk, aztán a bevásárlás végeztével, gondoltam, visszaindulok a Hotelbe. 

Persze nem így történt. Itt eltervez valamit az ember, és csak a jóisten tudja mi lesz belőle. De komolyan. Nem volt még olyan nap, hogy minden úgy alakult, ahogy elképzeltem. Ennek megfelelően csak vázlatosan tervezem meg a napot, kellő rugalmassági faktorral. Ez itt nélkülözhetetlennek tűnik.

Megérkezett egy idős, talán holland nő egy helyi sofőrrel. Patra mondta, hogy a barátjával, aki helyi tour guide, foglaltak reggel két szobát. Teljesen normális dolog, hadd menjen. Pár perc múlva kijött a nő, hogy ezek a szobák túlságosan kicsik, itt nem érzi jól magát, úgy hogy elmennek. Reméltem, hogy sikerül megmenteni a szituációt, és felajánlottam nekik, hogy nézzék meg a Hotelt, ott tágasabbak a terek, és ha tetszik nekik, akkor van bőven szabad szobánk, választhatnak. A válasz annyi volt, hogy majd lehet, hogy benéznek.

Visszamentem a hotelbe. Ete 7-fele megérkezett a háromfős kis csapat, a hisztis holland nővel az élükön. Körbevezettem őket, majd egy mindenkinek megfelelő árban megegyezve kivettek egy szobát 3 éjszakára. A sofőr a bisztróban kapott egy szobát. Mindenki boldog. Hurrá!

A személyzet is örül, mivel végre van mit csinálni, és kinéz egy jó jatt is! J Szerencsére a Hotelban egyelőre nem tudott a nő semmibe belekötni, de ami késik….az nem siet. (A holnapiból kiderül miért írtam ezt).

Vacsora, kávé, gin, zuhany stb…. reggel teljes megelégedettséggel vigyorogtak a kedves vendégeink. Remek.

A pasi egyébként rendkívül szimpatikus, nyugodt, jó humorú csávó. Tíz éve tevékenykedik tour guide-ként. Mivel nagyon tetszett neki a hely, megbeszéltük, hogy a jövőben szívesen hozna vendégeket hozzánk. Természetesen örömmel fogadjuk őket!