34.nap, Szerda, július 29.

Sok izgalommal nem szolgálhatok ma, de a reggeli finom volt.

Ma kertészkedtünk. Természetesen a vízpumpát meg kellett szerelni megint, illetve a slagot. Az előző menedzsernek ki olt adva, hogy csak megfelelő szerszámokkal lehet szerelni, tilos a „kendácsolás”. Ehhez képest itt kb minden össze-vissza van foltozva. Sebaj, működik.

Átforgattuk a komposztot is, az alja egész jó. 1-2 hónap és remek, érett komposzt lesz belőle. Pont mire jönnek az esők, így felhasználhatjuk majd az ültetéshez.

Tyúkólat is terveztem ma, de van még mit finomítani rajta. A helyben elérhető nyersanyagokhoz is némileg igazodni kell, de szerintem meg lehet oldani a feladatot. Jó lenne pár csirke. Egyrészt azért, mert elég nagy mennyiségű tojást fogyasztok el, és a csirkehús sem utolsó dolog, viszont nagyon drága errefelé. A helyi csirkékből sose lesz akkora hústömeg, mint egy európai brojlerből, de az íze nagyon jó. A szomszéd bekapcsolta a muzsikát, így kénytelen voltam feltekerni a szobámban a hangerőt, hogy legalább a Blink182 elnyomja az unalmas bazseválást.

Tervezgetés közben beesett egy srác, aki állást keres éppen. Állítólag ranger, legalábbis végzettségét tekintve, és az UWA (Uganda Wildlife Association) helyi irodistájának az unokaöccse. Mondtam neki, hogy nem ez az ő állása, de küldje el az önéletrajzát, mert ha kell egy guide akkor jól jöhet.

Felhívtak a trivágótól is, ahol a hotel fent van, de szegény nőt alig értettem. Kivehetetlen volt, amit mondani akart, pedig angolul beszélt – elvileg.

Gyakorlatilag a vacsora van hátra és vége is a napnak. Borzalmasan ordít a szomszédból a zene, pedig át akartam menni egy sörre, de lehet, hogy most kihagyom.