17. nap. Szombat. Július 11.

Reggeli bundáskenyér, aztán irány a város. 

Drótot kell venni, mert megadta magát a madzag, amivel a Morning Glory nevű virágot kötöztük, illetve a Passionfruitokat. Nem nagyon jutnak eszembe a magyar neveik, növényből sose voltam a legjobb, bocs. A srácok közben kitakarították a folyót, így most tényleg folyónak néz ki nem valamiféle vízi dzsungelnak, és könnyebb horgászni is.

Persze ez sem ment egyszerűen, itt semmi nem úgy alakul, ahogy eltervezi az ember. Kell venni tejet, majonézt. Az indiai csávó nem adott számlát Szilásznak, mondván, csak a nagyobb tételekről ad. Aha, persze, szóval ide is át kellett mennem, hogy újra tudja gondolni az indiai barátom ezt a számlaadás dolgot. Kaptam számlát. Köszönöm.

Irány az Uganda Wildlife Office, foglalni kell 3 túrát augusztusra. Bementem Patrával, megkérdeztem a csávót, mit kell erről tudni, hogy működik az egész. Elmondta röviden mit ajánlanak, meddig tart a túra stb.:

Mount Sabinyo túra (a legkisebb vulkán a három közül):

Indulás 07:00-07:30 között a „kaputól” (ezt még nem tudom micsoda), ami a várostól 14 km-re van.

2 liter víz/fő javasolt, valamint esőkabát és meleg ruházat is, mivel 3669 méteren lehet, hogy hűvös lesz, főleg az erdőben.

A táv 7 km, ami alatt 1300 méter a szintkülönbség! Mindez nagyjából 8-9 órát vesz igénybe oda-vissza.

Amennyiben a kedves túrázók nehéz csomagot akarnak cipelni, lehet bérelni hordárokat is. Az irodában a csávó annyit fűzött hozzá, hogy így a kirándulók könnyebben élvezhetik a túrát, illetve így hozzá tudnak járulni a helyi közösség bevételeihez. Furcsa mondat volt. Kicsit a kunyerálás érződött ki belőle, mintha javasolta volna, hogy illik hordárt bérelni. Itt minden így megy, amennyire eddig tapasztalom. Semmire nem kapsz „meghívót”. Illetve kapsz, csak nem meghívónak hívják hanem „contribution”-nek, tehát hozzájárulásnak. Ezek itt mintha szinonimákká fejlődtek volna az évek során.

Maga a túra 80 USD/fő. Ebben nincs benne a víz, az odavezető autókázás és a hordár sem.

A foglaláshoz az égvilágon semmit nem kellett kitölteni, bemondtam, hogy 3 személy, dátum és kész. Fel se írta a csávó sehová, szóval a biztonság kedvéért ezt majd még leellenőrzöm.

Drótot megvettem, de ez sem volt egyszerű. A „wire” kifejezés ugyanis itt mindenre vonatkozik, ami drót-szerű. Telefonkábel (ezt kaptam először), valami fura kábel, gondolom elektromos ez is, ez volt a második lehetőség, holott elsőre közöltem, hogy virágokat akarok vele kötözni, meg is mutattam, hogyan. Actvity: mutatom – közben magyarázom irodalmi angolsággal -, hogy itt ez a fa, ehhez hozzákötöm, ott a másik fa, ahhoz a másik végét, és a passionfuitot ráfuttatom. Nem sikerült, pedig 6 pontos volt, senki nem találta ki mit akarok. A morning glory-val se volt szerencsém. Mindegy. Végülis megláttam egy drótköteget, mondom, hé, figyejjémá MY FRIEND, az kell! Az ott, ni! Válasz: ÁÁÁHHHÁÁÁ, the WIRE! (Mondom, igen bazmeg a VÁJÖR, ezt magyarázom 25 perce!!!!). Odaadja, mondom ez hány méter? Azt nem tudja, mert KILÓRA van!!!!! Egy kilónként van levágva. Aha. Fain, mérleg persze nincs ezt leellenőrizni, ugyhogy „aggyá kettőt haver”. 1000 Ft. Köszönöm, számlát lesszíves adni! Köszönöm, viszlátás’!

Vega (igazgató úr) is beugrott, hogy hagyott itt egy menüsort kinyomtatva és nézzem meg legyek kedves és véleményezzem, szóval ezzel is elment egy fél óra, de ezt szívesen csinálom. Nagyon kedves, udvarias ember, és végülis közös érdekünk, hogy helyben jó programok legyenek.

Közben összefutottam Bruce-szal (nem, nem ő a Batman). Kicsit dumáltunk, aztán indultam haza, mert az elvileg 30 perces városi látogatásból lett 3 óra.

Hazaértem, folyó tiszta, király. Ebédre „kasszava” gyökeret ettünk sütve. Azért a többes szám, mert Robent és Julietet is megkínáltam, mivel egyszerre kell megsütni, de rengeteg lett, megy egyébként is, miért ne. Helyi cucc. Az íze és az állaga valahol a főtt krumpli és a McDonaldsos, kissé édeskés, de jól megsózott sült krumpli között van. Köretnek nem rossz, vagy valami szószos ételhez.

Jöhet a vízpumpa próba, mert száraz évszak van, és gyakorlatilag 3 nap alatt kiszáradt minden! Kezd sárgulni a fű is, tehát öntözni kell! Mert a füvet tudniillik öntözni kell, ahogy Meteorológus Mihály is megmondta (aki nem látta Videa.hu vagy Youtube: Meteorológus Mihály). Nem megy a piros (ez a nagyobb), hozom a másikat, közben elindult a piros, hurrá, megállt…mivan?! Nagy nehezen sikerült működésre bírni, locsolás indul. 20 perc folyóban álldigálás, mivel a pumpát nem szabad a fenékre rakni, mert felszívja a homokot, és akkor reszeltek. Ezért kell az állvány, ami egy faháromláb lesz, bogrács mintára. Aztán lejárt a srácok munkaideje, legalábbis nagyon úgy érezték. Gondolom az egész délelőttös folyótakarítás miatt, ami szintén manuális, vízben gázolós tevékenység, és a víz nem meleg! Szóval megegyeztünk, hogy hétfőn locsolunk tovább. 

Persze a locsolás sem ment zökkenőmentesen. Én azt gondoltam, hogy egyértelmű, hogy hogyan kell csinálni. Fogod a slagot, jön a víz, befogod félig, háromnegyedig és akkor jön sugárban, mint állat! Nem. De miután megmutattam, azért sikerült folytatni. Kész. Persze kb olyan, mintha semmit nem csináltunk volna, ahol süt a nap, ott minden azonnal felszáradt. Ami az állványt illeti, nem tré, ha hibázok, és a pumpa belesik a vízbe, mivel oda való! J

Napközben valamikor teszek-veszek a pultban, felnézek és látom, hogy egy bazinagy fekete tehén jön be a kertbe a bejáratnál és épp készül lelegelni a féltve őrzött dísznövényeinket. Gyorsan rányitottam az ajtót, ami elég hangos, szóval ettől kissé megijedt és kiszaladt a kertből. Persze azért egy hatalmas lepényt azért elhelyezett a járókövön, csak azért, hogy tutira lássuk, hogy ő ott akart legelni. Hurrá! Na, mindegy, megszárad, aztán eltakarítjuk.

A vízpumpa installálása közben beesett két nagydarab fekete csávó, mint vendég. Kövérek voltak, szóval tuti valami fontos irodai emberek. Ittak kettőt aztán mentek, de szellőztetni kellett utánuk. Elképesztő.

Most meg valami dübörgés a szomszédból, minta tuc-tuc zene lenne. Esténként egyébként is beindul a helyi krimó, de az nem vészes. Itt egyáltalán nincs elektromos zene. Sose hallottak róla, nem jutott el idáig még „DÉVID GETTA” sem (szerencsére). Ettől függetlenül itt se tudják élvezni a csendet azok, akik itt élnek. Szóval kevés kivételtől eltekintve, itt is ugyanaz a helyzet, mint otthon.

Még valami. A szembe szomszédunk elkezdte kivágni a nádast a folyóparton. Gyakorlatilag tarra nyeste az egészet, pedig nem volt rossz, hogy ott volt. Kell a föld a Yamgyökér ültetéshez. Namost a nádat, amit levágott, úgy ahogy van otthagyta. Ez akkor jutott eszembe, amikor Eric megkérdezte gyomlálás közben, hogy a gyomot miért kell a komposztdombra vinni, miért nem hagyjuk ott ahol kiszedtük, mint ahogy ők csinálják. Hiszen az úgyis visszakerül a földbe! Némi értetlenkedés, komposztálási folyamat magyarázás után rájöttem, hogy mit kérdez! És teljesen jogosan kérdezte. Persze mondtam, hogy ez azért alapvetően egy hotel, úgyhogy európai szemmel is szépnek kell lennie, ezért kell elhordani a gyomot. Persze itt nem fogok tudni prizmás komposztálókat építeni, vagy bármi hasonlót, mert ugye akkor a hatásfok is kicsit jobb lenne. Illetve a főni megkért rá, hogy ha egy mód van rá trágyát ne vigyek oda mert az büdös, meg akkor nekiállnak jönni a mindenféle állatok is, szóval ezt hanyagolni kell. Az igazat megvallva egy hotelban én se szívesen ébrednék trágyaszagra.

Kezd jó idő lenni! Keresek egy hideg sört, aztán folytatom az írogatást…valamikor.

…Most… 

Sörkeresés közben elakadtam a teraszon, mert a lányok megkínáltak főtt kukoricával. Két csövet megfőztek, gondolom úgy, ahogy mi is szoktuk, de feltehetőleg rövidebb ideig volt a fazékban, mert igencsak kemény volt még főve is. És fehér, de legalább édes se volt. Valamennyire azért kukorica íze volt. Csipegettem egy kicsit, érthető okokból ők is szemenként ették. Ezt nem lehet úgy kétpofára zabálni, mint az otthonit a strandon. Elbeszélgettünk megint mindenféléről, kezdve azzal, hogy nálunk van-e kukorica. A sulitól elkezdve egészen az ideutazásom rövid történetéig mindenféléről esett szó. Kezd eltűnni a kezdeti szégyenlősség. Érdekli őket, hogy mi hogy élünk. Az éjjeli őr, Michael is mindig kérdez valamit, amikor találkozunk.

Milyenek a csillagok otthon? Mutattam neki a Göncöl szekeret, ugyanis az itt is látszik, csak éppen 90 fokkal jobbra elfordítva, az ég alján nem a közepén. Szóval kezd érdekesebb lenni az élet. Brúnó még egy kicsit hiányolja a gazdit. Mire megszokja, hogy Zsófi nincs itt, addigra pont vissza fog jönni, szóval kicsit meg lesz zavarodva szegényke, de sajnos ezzel nem nagyon tudunk mit csinálni.

(Ezt csak zárójelben: Megtaláltam a Mike Oldfield gyűjteményemet…Tubular Bells II. album. Hirtelen eszembe jutott, hogy kéne ide is egy planetáriumot építeni csak ezért! J Ha valakinek nem ismerős a dolog, a budapesti Planetáriumban esténként van egy zenei program. Minden este más előadótól játszanak zenét, és közben a planetárium falára lézershowt és/vagy képeket vetítenek. Fantasztikus a hely hangszerelése és az akusztikája! Első két alkalommal még néztem a lézershowt, de az egyébként nem változik sokat. Aztán már csak csukott szemmel zenét hallgatni mentem el harmadjára. A Carmina Burana is nagyon király műsor.)