20. nap, Kedd. Július 14.

Általában kicsit csípősek a reggelek 7-8 körül, a mai sem kivétel, de locsolni kell, különben minden sárga lesz és száraz. 10-11 órára kellemesen felmelegszik az idő, délben pedig igencsak meleg van a napon. Aztán este 6-ig jó idő van, hét órakor lemegy a nap, akkor viszonylag gyorsan leesik a hőmérséklet. Este fél kilenckor már elkél egy pulóver és a hosszúnadrág.

Locsolunk. Elég szeles az idő, szóval ma nem kirándulok, se nem evezek, mivel szenvedés lenne. A séta a por miatt, az evezés pedig a szél miatt. Marad a kertészkedés, sövénytisztítás, locsolás. Remélem, holnap nem fúj majd ennyire. Ma a városban sincs semmi dolgom. Megvettünk mindent, ami kellett, a vendégeknek ugye, akik a bisztróba mentek végül. Lehet, hogy leltárazok egyet a raktárban. Mivel mindent dobozszámra vagy zsákszámra veszünk, nem tudom, miben mennyi van, illetve nehéz nyomon követni a fogyást, főleg ha néha eltűnik egy-egy valami. Apróságok, de a sok apróság egyszer csak jelentős tétellé nőheti ki magát, és ezzel ugye nekem kell elszámolnom. Beszélgettünk erről még otthon, hogy ez néha megesik. Első körben ki lettek rúgva az emberek, de ez itt egy kis falu. Ha mindenkit kirúgunk 20-30 Ft miatt, akkor elég rövid idő után nem marad alkalmazottnak való ember. Szóval azt az egy tojást is elnéztem nekik. Valamiért nem megy bele a fejükbe, hogy kérni kell, és akkor adunk. Ha meg elveszik, abból csak a baj van, mert úgy is rájövünk. Kíváncsi leszek, lesz-e ilyen amikor Thorsten itt lesz. Ha véletlen igen, és kiderül – márpedig kiderül – akkor abból balhé lesz. Jogosan.

Ma magamnak főztem ebédet. Illetve megmutattam Robennek, hogy én, hogy szoktam csirkét sütni magamnak. Mikor kész lett, és végre ehettem volna, főleg csirkét, egyszer csak behajtott egy autó a parkolóba. Kinéztem, egy kisbusz, tele Muzunguval. Nem várunk vendégeket, de hurrá, legalább jön valaki. Kaja félretól, megyek kedvesen üdvözölni őket. Aztán látom, hogy egy nagydarab helyi arc is kikászálódik a kocsiból. Sheba volt az (Mr. Cool Banana). Elhozott egy rakat svédet megmutatni nekik a hotelt. Igazán kedves tőle. Az egyik svéd egyébként kínai volt, a kislány meg félig svéd, félig kínai. Volt még egy helyi lány is Shebával. Eddig egyetlen egyszer jött egyedül, kicsit piheni, egyébként mindig hoz magával egy-két itteni viszonylatban csinos helyi lányt is. Nem kérdeztem mi célból, az az ő dolga. Körbevezettem a vendégeinket, beszélgettünk kicsit, aztán mentek tovább, megnézni valamit. Sheba ugyan azt mondta, ha végez, beugrik egy sörre, de ez elmaradt.

A csirke egyébként finom lett. Volt még otthoni sült csirke fűszerkeverék, némi mustár és olíva olaj. Egy csipetnyi chilit is raktam hozzá, de tényleg csak csipetnyit. Vigyázni kell az itteni chilivel, mert erős, mint a méreg! Tényleg! A bisztróban is van szerencsém néha megkóstolni valamit, amit az indiaiaknak főz Patra, és még mindig nem értem, hogy nem halnak bele abba a kajába. A curry fogyasztása közben beugrott egy jelenet Gerald Durell egyik könyvéből, ahol az állatkert igazgatója meghívta Durellt egy közös vacsorára, ahol curryt ettek, és az igazgató úr az ötödik kanál után törölgette a homlokát, aztán kigombolta az ingét is annyira izzadt az erős currytől. Én csak a homloktörölgetésig és 1 liter vízig jutottam el.

Locsolunk tovább, illetve én. Egész jó kikapcsolódás, egészen addig, amíg fel nem borul az állvány és mászhatok be a folyóba. Papucsban nem a legjobb dolog az iszapban tapicskolni, főleg ott, ahol 15 centi mély. Mezítláb esélytelen a kövek miatt, szóval majd kerítek egy cipőt erre a célra a helyi kínálatból.

Amikor a kert utolsó részéhez értem, sikeresen, balesetmentesen installáltam az állványzatot a folyóban, elhúztam a hosszabbítót és a slagot is, minden a helyén, kezdeném a locsolást, elmegy az áram. Szolárról nem megy a pumpa, így mára végeztünk ezzel a művelettel.

Nekiláttunk Musáva horgászni. Hozott gilisztákat. Nem tudom, honnan szedi, de elég jó giliszták. Kicsit mások, mint az otthoni földigiliszta, de csalinak kitűnő. Ma szerencsére én is fogtam halat. Egész szép nagyokat, 8-10 darabot, a legtöbb sügér, de volt néhány pontyféle kishal is. Azért nagy szó, mert eddig kétszer próbáltam az úszós bottal horgászni, sikertelenül. De most bejött a dolog. Jöttek sorban a halak. Musa persze sokkal többet fogott, van némi előnye rutin terén a helyi halakat és technikát illetően. 28 hal lett a zsákmány. Paprikás lisztben megsütve igen ízletes falat a sügér. Az a másik, mini ponty viszont itt is iszap ízű. Szóval jóízűen megettük a közös zsákmányt. Nagyon ízlett a srácoknak a paprikás lisztes megoldás, így a maradékot eltettük a holnapi fogáshoz. Igazából nem vagyok nagy halrajongó, de várom a harcsaszezont, mert ezek a kis sügérkék egyrészt fél fogamra se elegek, másrészt előbb-utóbb kipusztulnak ha ennyit eszünk belőlük.

Halsütögetés közben is beállított valaki, egy bodával jött egyedül. Ing, kötött pulcsi, szemüveg, casual elegant, de nem volt kövér, szóval nem irodista, inkább valami tanárféle. Kiderült, hogy tényleg tanár a helyi középiskolában, és csak beugrott, mert megbeszélték a „head teacher”-rel, hogy itt találkoznak. Kisvártatva megérkezett ő is. Mindketten nagyon kedves emberek, jót beszélgettünk este fél 10-ig. Megkérdeztem, beülhetek-e egyszer egy bioszórára, mert mint említettem korábban, nagyon kíváncsi vagyok mit, tanítanak. Ugyanis még a két tanár is fél a kaméleontól, azt hiszik mérgező és nem merik megfogni sem. Azért gyorsan elmondtam, hogy ez nem igaz, nem fogja őket megölni egy kaméleon se, még álmukban sem. Megpendítették a tanítás lehetőségét is a későbbiekben, de erről majd talán később, majd, esetleg ha lesz annyi időm, és már kicsit jobban ismerem a helyi szokásokat is. Na meg nem állnék neki tanítani, úgy, hogy azt se tudom, mit tudnak és mit nem, vagy milyen hiedelmek kerekednek felül a józanészen és iskolában tanultakon stb…