21. nap. Szerda, július 15.

A szokásos madárcsicsergésre ébredtem hét óra körül. Aztán jöttek a menetrendszerinti íbiszek is. Olyan hangjuk van, mint valami náthás kacsának, így ez a név mondhatni rajtuk ragadt. Egyébként Hadada Íbisz a becsületes nevük, de ez majdnem olyan hülyén hangzik, mint a náthás kacsa, úgy hogy szinte mindegy is.

Augustine ma elkéredzkedett, mert valami gondja támadt a földjén valakivel. Holnap majd megkérdezem részletesebben, mi történet, mert eltávozáskor igen izgatott volt és alig tudott koncentrálni a mondataira is. Ha valamit kérdezni kell, vagy kérni, akkor rendkívül zavarban van mindenki, pedig annyira nem vagyok félelmetes (talán). Ez alól Szilasz és Patra kivételek, de a Bisztró egészen más, mint itt a hotel. A Bisztrót gyakorlatilag ketten elviszik, amennyire láttam időben megy a kiszolgálás, elégedett arccal ülnek a vendégek.

A hotel személyzete, Roben kivételével, kicsit lassú, amolyan Afrikai stílusú. Megcsinálnak mindent, amit kérek, de a tempón még van mit javítani, európai szemmel nézve. A helyieknek amennyire láttam megfelel, hiszen ők is így élik az életüket. „Polam polam”, szépen lassan, nyugodtan. Talán igazuk is van. Végülis aki ide jön turistáskodni, az kikapcsolódni jön, nem gyorsétterembe hamburgert zabálni öt és fél perc alatt, aztán továbbrohanni.

Reggeli után irány a város. Elmentem lecsekkolni, hogy halad az asztalosunk a kiadott munkával. Gondolom sehogy, de megígérte, hogy hétfőre kész lesz minden, ugyanis akkor telik le a két hetes határidő. Érdekes módon ezt azonnal fejből tudta. Ha nem lesz készen addigra amit rendeltünk, akkor kevesebbet fizetünk, ebben állapodtunk meg két hete. Meglátjuk mi lesz belőle. Egyébként némi előleget kellett fizetni, ugyanis ha nem hagysz ott pénzt, akkor nem tudja megvenni a faanyagot a munkához. Ehhez nem fűznék több kommentárt, ilyen is van. A legutóbb vett asztal lapja a meleg miatt középen kettérepedt teljes hosszában, így azt még odaadtam neki javításra.

Átszaladtam a szomszéd indiai boltba, ami nemes egyszerűséggel a „KISORO SUPERMARKET” nevet viseli. Összesen 50 négyzetméter az egész, két kisebb külön részleggel. Az egyikben vannak az élelmiszerek, konzervek, szószok, fűszerek, és a tisztálkodó szerek, valamint némi alkohol. A dollár emelkedésével – mivel itt ugye minden dollár alapú- hirtelen megugrottak az árak, de nem csak az új termékek ára, hanem simán megemelték az összeset, ami a készleten vagy polcon volt. Nem is kevéssel. Példaként a 0,7l Johnny Walker Black Label 90.000 UGX-ről hirtelem 120.000 UGX-re emelkedett. Ez kb 3000 Ft-os áremelés jelent. Tudom, megnézhettem volna a kenyeret meg a tejet is, de hát ez volt elöl. (0,7l Chivas 15.000 ft!!!!). A másik részlegben a papír-írószer részleg kapott helyet, egy fénymásolóval együtt.  Van itt is minden, ami kell. Füzetek, tollak, ceruzák, tankönyvek stb… A tankönyvek egyébként nagyrészt gagyi fénymásolatok, színes borítóval kötve, de legalább elérhető bárki számára. Nem mintha láttam volna bárkit is tankönyvekkel rohangálni, vagy olvasgatni őket egy padon, de a lehetőség meg lenne rá.

Nekiláttam a mindenféle táblázatok kitöltésének, költségek, bevételek, vendégek stb. A felénél úgy gondoltam, inkább elmegyek és fogok egy-két kobrát pusztakézzel, minthogy folytassam, de hát ez is a munka része. Beugrottam a Traveler’s Rest-be beköszönni, de senkit nem találtam ott, így visszamentem a Bisztróba. Ebéd után hazafelé vettem az irányt. Szerencsére reggel nem felejtettem el kicserélni a zenét a kocsiban, így kellemesen ordított az AC/DC és a Chickenfoot, némelyik helyi forma nem kis megdöbbenésére.

Kertészkedtünk egy kicsit. Paradicsomot, padlizsánt, zellert és uborkát ültettünk. Helyi módszerrel. Itt ugyanis látszólag nem működik az európai ültetés, főleg nem száraz évszakban! Szóval magágyat készítettünk mindennek. Ez nagyjából abból állt, hogy feltörtünk egy parlagon hagyott parcellát – nagy szavak a kis kerthez képest – és felosztottuk hat, nagyjából egy méterszer fél méteres darabkára, némi helyet hagyva a részek között. Ezekre a földtúrásokra rádobáltuk a magot, majd egy kevés földdel betakartuk, meglocsoltuk és lefedtük őket banánlevelekkel. Állítólag egy hónap múlva 10 centis palántáink lesznek, amiket ki lehet ültetni a véglege helyükre. Holnapi terv a félresikerült veteményes részek újragondolása és ennek kivitelezése.

Ezután 2 órát locsoltam. Rendkívül jó kikapcsolódásnak tűnik, főleg egyedül.

Vacsorára befaltam a tegnapi csirke maradékát egy kevéske rizzsel, és pár csepp piros arannyal, amit a vésztartalék dobozban találtam.

Remélem, holnap nem lesz ekkora szél…kirándulnék egy kicsit.