24.nap, Szombat. Július 18.

Ismét kellemesen csípős, de napsütéses a reggel. 

A menetrendszerinti madarak is megérkeztek ébreszteni. Brúnó is minden reggel beköszön, amint kinyitom a teraszajtót. Elég nehéz rávenni, hogy kint maradjon, mivel egy merő sár, főleg a lábai. Nem ártana megfürdetni egyszer, de nem lesz könnyű feladat, mivel irtózik a víztől.

Sikerült megcsinálni a blogot végre valahára, bár közel 3 órámba került reggel. És a design automata, szóval azzal még nem is tudtam foglalkozni, se a képekkel. Csak a szöveg van fent, de azt legalább most már mindenki olvashatja, nem kell egyesével elküldözgetni mindenkinek. Nem mintha nem tenném szívesen, de így egy kicsit egyszerűbb.

Tegnap este elment az áram is, és elég lusta, szóval nem jött vissza ma reggelre sem, így a locsolás ma reggel elmarad. Ma délutánra visszajött az áram, szóval locsolunk, a fű és egyéb növények legnagyobb örömére.

Egész nap nem volt áram, csak délután 4-kor jött vissza, így ma nekiláttunk horgászni, hogy meglegyen az ebédre való hal. Én kértem egy kis krumplit mellé, mivel azt azért tudni kell a helyi halakról, hogy hús az nem sok van rajtuk. Én fogtam egy majdnem 15 centiset, az már majdnem egy kis keszeg. A többi 19 mind kisebb volt.

Horgászat előtt egy kisebb indiai csoport is látogatást tett a Hotelben. Kiderül, ők voltak azok, akik lefoglaltak 4 szobát tegnap a bisztróban. Sajnos némi panasszal érkeztek, mivel a többi – ugyancsak indiaiak, ők a ChiefWaragi szállító társulat – vendég részegre itta magát. Ha az indiaiak részegek, akkor ordítanak, és randalíroznak. Ezzel sajnos akadályozzák a többi vendégünk pihenését. Ennek nem ártana véget vetni valahogy, de hát gyakorlatilag törzsvendégek, és amennyire láttam ők tartják életben a Bisztrót, szóval ezt majd okosan kell megoldani. Én személy szerint pofátlanságnak tartom, hogy behoznak a boltból egy üveg vodkát és ott isszák meg, de sajnos nekik úgy tűnik sok mindent meg kell engedni, de ezt talán a továbbiakban mégsem. Ezt majd megbeszéljük.

Ezen túl a Hotel tetszett nekik, nem tartom elképzelhetetlennek, hogy legközelebb inkább ide jönnek. Én ugyan mondtam nekik, hogy ez itt nyugodt hely, a bisztró meg mégiscsak a városban van, de hát ők tudják. Állítólag én azt mondtam, hogy az egy családi pihenésre alkalmas hely. Nos, ilyet egészen biztosan nem állítottam, de a vendég szava szent (majdnem).

Holnap, ha az idő is engedi, kenuzom egy kicsit. Megígértem Robennek, hogy átviszem a tó túloldalára a templomhoz, szóval duplán jó lenne.

Beugrott este köszönni az RDC irodájában dolgozó egyik hölgy, és a férje. Megvendégeltem őket egy sörre is, beszélgettünk egy kicsit a helyi tervekről. 

Állítólag ebben az évben (itt júni 30-al zárul a költségvetési év) le fogják aszfaltozni az utat egészen a hotelig, vagy tovább, és még 14 kilométert a Traveler’s-től egészen a Mugahinga vulkánig. Kíváncsi leszek mennyi sikerül ebből.

Kiderült az is, hogy Kisoronak mi is a státusza, mint település. Jelenleg az úgynevezett „town council” pozíciót tölti be, tehát mondjuk, hogy falu. Ezután következik majd a „municipality” státusz, tehát még nem város, de önkormányzata már van. Ha ez is megvan, akkor lehet pályázni a „city”, tehát a város kinevezésre. Mindegyik előrelépés feltétele az infrastruktúra fejlesztése és a népesség növekedése. 

Az igazat megvallva, abban az országban, ahol 6 db szék elkészítése kettő hetet vesz igénybe, és a korrupció egy mindennapos, elfogadott tevékenység, nem vagyok benne teljesen biztos, hogy sikerülni fog az útépítés, és a várossá válás, de azért drukkolok! A mi életünk is egyszerűbb lenne az aszfaltozott úttal, az út a városig a felére csökkenne az idejét illetően.

Leragadtam a bárban, Fortune-nal beszélgettünk. Közben elfelejtettem, hogy a szobám ablakát tárva nyitva hagytam még 5-óra körül, és most, hogy lement a nap lehet, hogy lesznek gondjaim a berepült rovarokkal. 

Elszaladtam megnézni, valóban nyitva hagytam, és valóban lesznek gondok a rovarokkal. De szerencsére van rovarírtó spray. BOP névre hallgat, ez a helyi RAID. Egyetlen baj van vele, mégpedig az, hogy elviselhetetlenül büdös, még kis adagban kifújva is. És ide most nem kis adag kell, ahogy látom a falakat. Szóval most az ajtó tárva nyitva, megpróbálom élhető levegővel ellátni a szobát az alváshoz.

 Mivel fél 10-van, remélem ez nem tart túl sokáig, mert lassan aludni kéne.