13. nap, kedd

A mai nap a könyveléssel telik. 

Év végi autditot kell gyártani a helyi APEH-nak (URA), és mivel Zsófi holnap megy haza, és magával kell vinnie a papírokat, egy kicsit sietős a dolog, mivel az APEH Kampalában van. Oda kell küldeni a fájlt, azt átnézik és kinyomtatva, aláírva vissza kell küldeniük még ma este, hogy holnapra ideérjen. 13:50 van helyi idő szerint, most itt a könyvelő és a szokásos körülményességgel próbáljuk kijavítani a hibákat. Egyébként ezért fel kellett jönni a városba. Doris is bejelentkezett mára a hotelbe egy látogatásra, este 6-ra pedig a helyi Környezetvédelmi Minisztériumból jönnek vacsorára négyen, a beltéri képeket is meg kéne csinálni, szóval nem lesz egyszerű nap, főleg az itteni munkamorálhoz képest.

Beszarás ez a helyi könyvelés. 3 laptop van előttünk, mindegyiken rajta van az összes fájl, ami kell. Mit kér a könyvelő –aki 20 éve könyvelő állítólag - ? Na mit? Nyomtassuk ki mindet! (És közben panaszkodik, hogy az irodája tele van papírokkal). Minek nyomtassunk, amikor 3 monitort tudunk egyszerre nézni? De akkor is, egyébként is változtatni kell mindegyiken, tehát duplán felesleges kinyomtatni, de úgy tűnik muszáj, mert addig egy lépést sem tudunk haladni. És ez itt a legjobb könyvelőnek számít. Biztos van valami logika ebben is, csak mi egyáltalán nem értjük. Kinyomtattunk mindent, 14:30,folyt. köv. (én közben írogatok, mivel sokat érdemben nem tudok hozzátenni a könyveléshez).

Olyan az egész, mint egy időutazás. Régi kocsik, japánból importálva, mindegyik leharcolt, legalább 10 éves. Olyan teherautók, kisbuszok, személyautó modellek, amiket Európában sose láttunk, legfeljebb a TV-ben egy-egy ázsiai filmből lehet ismerős. A taxik szerepét a Simpson motorok hada tölti be. A benzinkút kb úgy néz ki, mint egy amerikai filmben az út menti lepukkant benzinkutak, annyi különbséggel, hogy étterem nincs hozzá. De legalább nem kell kiszállni a kocsiból a tankoláshoz. Kiadod a pénzt, megmondod, hogy diesel-t vagy petrolt kérsz, és kész. Megtankolnak neked, és hozzák a számlát, persze csak ha kéred. 

Mindenkinek legalább 2 mobiltelefonja van, de kb a Nokia3310-es kategória, esetleg egy-egy kamu Samsung okostelefon. Aki fontosabb ember (vagy annak gondolja magát) annak három telefonja is van. Nincs előfizetés, csak feltöltő kártyás telefonok, bár ez a helyi matematikai képességekhez igazítva lehet, hogy jobb is. Nyitva a laptop, de minek, papíron számolnak, jegyzetelnek, külön számológéppel adogatjuk össze a dolgokat. Az asztalos kb annyira dolgozik szépen, mintha én csináltam volna az asztalt és a székeket 15 évesen, nincs két darab egyforma bútor. Vagy magasabb, vagy szélesebb, vagy hosszabb az egyik kicsit, mint a többi. Mindezt természetesen pénzért, helyi viszonylathoz képest,és a munka minőségéhez képest nem kevés pénzért! A fémmunka hasonló. Csak abból lehet egyformát venni, amit importálnak, pl evőeszközt, tányérokat. A másik megoldás, hogy Európából elhozod ide, 9000 km-re, 3000 méter magasra. Nem túl költséghatékony megoldás, de a csomag kb. 3 hét mire ideér, és nem biztos, hogy egyben, egészben, főleg, ha törékeny.

Modern mezőgazdaság nincs. A föld művelése kizárólag kézi erővel történik, talán egy-egy helyen szántanak ekével, marhákkal, de ilyet még nem láttam. Persze ezt nehéz földművelésnek nevezni, de ültetnek dolgokat, és azokat leszedik, ha megérett a szedésre. A szarvasmarhákat kis csoportokban terelgetik legelőről legelőre, de útközben is megesznek, amit találnak. Elég sovány állatok, a „takarmányozás” szó itt teljesen ismeretlen a helyiek számára. A kecskék, birkák csak úgy jönnek-mennek, esznek, amit találnak. Estére hazaviszik az állatokat és kikötik őket. Ennyi. A tyúkok is ki vannak engedve a világba kapirgálni. Nem csoda, hogy hús nincs rajtuk. Tojást tojnak ugyan, de persze azt is csak akkor, ha van hová, ami jellemzően nem a gazda házánál, egy ólban történik, mivel az nincsen. Ha van is, akkor is egy ácsolt fabódé az egész, mindenféle almozás nélkül. A mi két tyúkunk is csak azért tojt tegnap, mert kaptak almot. Ma nem tojtak, vagy a srácok lenyúlták a tojást, sajnos ez is benne van a pakliban, de erre majd rákérdezek a biztonság kedvéért.

A város is elég kaotikus, és azt mondják, Kampala még sokkal rosszabb. Ha abból indulok ki, hogy ez egy kisváros, és a helyzet Kampalában csak annyiban más, hogy sokkal több ember él benne, de a színvonal és a körülmények változatlanok, akkor az tényleg káosz lehet. Itt ugye az első furcsaság a baloldalon vezetés, balkéz szabály (bár ezt nem nagyon ismerik itt). Nincs járda. A főúton ugyan van valami felfestés, ami arra utal, hogy a legszélén a gyalogosok, a fehér és sárga csík között a biciklisták és a motorosok, a maradék részen az autók mehetnek. Ezt nem nagyon sikerül betartani, egyrészt a parkolás miatt, másrészt a szállítmányok, és egyes teherautók, kamionok mérete miatt (3 méter hosszú cukornád keresztbe felrakva a bringára, ami ugye kitölti az út felét stb…). A sebességkorlátozást úgy sikerült megoldani, hogy ÖT darab kis fekvőrendőr van letéve egyszerre, egymástól 20 centire, így ezeken áthajtani 5 km/h-nál többel életveszélyes! A rendőrautó szokott átmenni rajta 60km/h-val, de minden más jármű lassít előtte, vagy akár meg is áll és új lendülettel lát neki az akadály leküzdésének. Ebből van egy-egy a város főútjának elején és végén, egy középen, és egy másik nagyobb buckát is leraktak félúton.

A rendőr rohamkocsi egyébként egy Nissan navarra, aminek a platóján egymásnak háttal ülve 6 rendőr ül egy padon. A tűzoltókocsira is az van írva, hogy POLICE, mivel itt a tűzoltóság a rendőrséghez tartozik, mint egy alegység. A vízelvezetésre van árok az út mentén, a főúton nem túl nagy, de az új úton a Hotel felé, a két szélen lévő árok együtt szélesebb, mint maga az út! Állítólag erre szükség van az esős évszakban, ezt majd meglátjuk, mivel most száraz évszak van októberig. Az útépítés folyamata a következő volt: hatalmas vulkáni kövekkel képeznek egyfajta alapot az építményeknek. Erre kerül rá az aszfalt (vagy valami hasonló), és ez kész is. Kiástak két oldalon mellette egy-egy lövészárkot a víznek, aminek a falát ezekkel a hatalmas kövekkel kirakják, a közöket kiöntik cementtel, kész a vízelvezető árok is. Majd ezek után elkezdik megépíteni a kocsibejárókat a házakhoz! Egyesével! Hogy addig hogyan közlekedtek ki-be az emberek a házaikból vagy az iskolákból, az számomra rejtély, de feltehetőleg gyalog, átmászva az árkokon. A bejárók építésénél ott ideiglenesen eltömítik az árkot, ahol dolgoznak. Mivel volt némi eső, a víz ezeken a helyeken megállt, ezzel is lassítva az építkezést. És hogyan szabadultak meg az árokban rekedt víztől? Vödörrel kimerték a másik oldalra ahonnan tovább folyhatott, szerencsés esetben az árok végéig. Ha jól láttam az ároknak vége van az út végénél, de hogy hova vezet, hogy hova fog ömleni az a több hektoliter víz ami a városból lefolyik, szintén rejtély. Majd hazaúton megnézem, de gondolom, a falu szélébe torkollik. ez remek lesz a falubelieknek, amikor leesik az első nagy eső… tuti úszni fog a fél falu az úttal és a kertekkel együtt. Gondolom élmény lesz a közlekedés.

folyt. köv.: 15:22, még mindig könyvelünk. Közben voltak vendégek a Hotelben is, úgyhogy némi utánpótlást is kellett intézni, az esti vendégeknek. Zajlik az élet, de úgy tűnik csak akkor, ha egyébként is lenne dolgunk. 16:00-kor vissza kell mennem a Hotelbe, remélem addig Zsófiék is végeznek a könyveléssel, akkor nem kell külön körben hazamenni.

15:43 – A Hotellel végeztünk, jöhet a Bistro. Ezután hátra van még az összegzés, tehát gondolom, egyedül autókázom haza. Csak itt ne hagyjam a bacon-t!

Nem volt túl élvezetes a hazaút a bodán a köves út miatt. Este 7-körül meg is érkeztek a vendégeink az RDC-től. Ők a miniszterelnök helyi képviselői, az egyik legnagyobb fejesek a városban. Elbeszélgettünk kicsit, közben meg-megcsörrent a telefonjuk úgy kétszázszor. Vacsoráztunk egy jót, majd hazamentek. A sofőr persze összetörte a parkolóban lévő cserepet ipszilonozás közben, adtunk nekik egy cukkínit is ajándékba, és természetesen az egész estéjük ingyen volt. Ezután hajnal 1-ig csináltuk még a mindenféle irodai munkáinkat.