2. nap

2. nap

Az előző két sor tulajdonképpen hajnali 4 és reggel 6 között játtszódott, így az már a második nap….fogjuk rá. 

Szóval bementünk a városba. Autóval kb 7 km. Jobbkormányos, balra tarts, angol gyarmati vezetési körülményekkel. Még nem vezettem, mivel azt is nehezen szoktam meg, hogy én ülök a baleggyben és nincs előttem kormány, de majd jövő héten…gondolom….

A városban és az odavezető úton természetesen mindenki bámult, a gyerekek az út mentén integettek és magas, éles fejhangon ordították, hogy Muzungu, give me money! A Muzungu szó itt fehérembert jelent, vagy fehér gazdag embert…. feltehetően itt sokan úgy gondolják, hogy a fehérember a fáról szedi a pénzt és sose fogy el a pénze. Holot ők is dolgoznak, fizetésért.

Akinek bemutattak, azok mind nagyon kedves embereknek tűnnek, mindenki mosolyog, kezetráz, érdeklődik a hogylétem felől. A „hi, how are you?, how is life?” és hasonlók itt alap mondatok.

Folytattuk a város felfedezését, hol a közért, zöldésgesek, bank, italbolt, edények, asztalos és egyéb hasonlók. Kis város, inkább falu, de egyelőre nem mindig tudom betájolni merre is vagyunk pontosan.

Megnéztük a helyi „konkurenciákat” is. Hol milyenek a szállások, mennyiért kínálják, kik dolgoznak stb… általában mindenhol kedvesen fogadtak, és meglepő módon mindenki megmutatta a szállásokat, és meg is mondták miért mennyit kérnek, mindenféle hezitálás nélkül. Aztán egy üdítő vagy sör mellett elcsevegtünk, inkább udvariasságból, mint más okból. A Traveller’s Rest-ben vidám, jó humorú emberek dolgoznak, ott pl. sokat nevettünk mindenféle hülye poénon.

A Golden Monkey-ban lakik Max (Mad Max). Egy talán kanadai fickó, aki teljesen szét van zuhanva általában, kicsit alkesz és láncdohányos, a többit nem kérdeztem, de 2 sör nem elég ahhoz, hogy ő így nézzen ki. Mindenesetre kedves fazon.