19. nap, Hétfő, Július 13.

Gondoltam, ma megeszem reggelire azt az 5 tojást, amit a tyúkjaink produkáltak eddig. Tegnap kikészítettem őket külön a többitől. Egyébként is teljesen máshogy néznek ki, mint azok, amit a boltban veszünk, de jobban néztek ki úgy, külön pakolva. Mit ad isten, reggelre már csak 4 volt belőlük! Na srácok, hol az ötödik tojás ami innen hiányzik? Mutattam, hogy pontosan honnan hiányolom a tojást. A válasz persze az volt, hogy fogalmuk sincsen. Remek. Most már a tojást is naponta kell számolnom. Annyi eszük sincs, hogy a boltiak közül nyúljanak le egyet, amiből van 36 darab és tökegyformák. Eddig meg se számoltam őket. Eddig!

Minden esetre a maradék négyet megettem. Szép sárga és ízletes rántotta lett belőle, nem a szokásos itteni fehér, ízetlen.

Bementem a városba vásárolni. Piacnap van, szóval rengeteg ember volt mindenfelé. Bevásárlás megvolt, irány tankolni. A tankolásban az a jó, hogy ki se kell szállni a kocsiból, csak mondom mit és mennyiért, a srác megtankol, hozza a számlát (kérni kell) és mehetek is. Illetve mivel Muzungu vagyok, kicsit lehet tolakodni is, így hamarabb végzek, nem kell feltétlen megvárni mire a szélrózsa minden irányából érkező motoros taxik megtankolnak, fejenként 300 Ft-ért kb. Igen ám, de nem indul az autó. Na, most mi lesz? Odébb toltuk, hogy legalább ne legyen útban. Nem indul, nem jön ki a kulcs. Jön a kutas gyerek, hogy mi baj van? Mondom neki ez, de nem nyúlhatsz hozzá, mert letöröm a kezed tekintettel. Hívom Bosco-t, a szerelőt. 2 perc és megérkezett. Közben persze öten próbálták meg kideríteni, mi lehet a hiba, sikertelenül. Bosco beült, betette „P” állásba a váltót és csodák csodájára a kocsi elindult. Ugyanis a motor leállítása után elfelejtettem parkoló állásba tolni a váltót, ami egyébként amerikai típusú, kormány mellett balra lévő, fel-le tologatós automata váltó. Indulhatunk. Közben a szerelők mutogatnak a kerekeimre, hogy laposak és guruljak oda, majd megjavítják. Lofszt. Mennem kell szeva srácok! Hozzá ne nyúljatok a kocsihoz, pont jó lesz, így ahogy van. Egyébként se voltak laposak a kerekek, főleg nem erre a köves földútra.

Csak azért írta le, hogy béna voltam, mert ebből azért az is kiderül, hogy azok öten, akik ott szerelőnek vannak kikiáltva, azt se tudják, hogy indul el egy autó! A legtöbb autó itt ugyanis autómata, ugyanilyen váltószerkezettel! Szóval tuti meg tudják javítani a kocsit. Aha. Hogyne!

Hazaértem. Gondoltam, na, most már minden szép és jó lesz. De neeeem! Erik, a fiatal kertész srác betegen fekszik a füvön, a napon, pulcsiban. Dejo. Tifusz vagy malária. Én nem tudom, úgyhogy Musa elvitte a kórházba. Ebéd, szobák rendben. Jöhetnek a vendégek, akik elvileg 6-8 óra között érkeznek. Locsolni is kéne. Elég felhős az ég, szóval meg lehetne próbálni, de akkor tuti mocsarat varázsolunk a kertből, és tuti, hogy a vendégek a locsolás közepén fognak beállítani. Na, mindegy. Meglátjuk.

Siker. Működik a pumpa, meglocsoltuk a kert egy részét. Sajnos a slag véges méretű, így részenként megy a locsolás. A háromláb stabil ugyan, de ha véletlen rántanak a srácok egyet a slagon, akkor borul. Erre majd kitalálok valamit, addig is óvatosan kell ráncigálni. A vendégek se jöttek locsolás közben. Brúnó is aránylag jól van. Gyógyulgat a sebe, amennyire láttam, jobban néz ki, mint tegnap.

Erik is előkerült egy nagy adag tablettával, meg kapott oltást is. Holnap még egy szuri. Szóval tífusz. Ezért nem jó a folyóvizet meginni. Főleg forralás nélkül. Minden esetre a helyiek úgy vélik, a „furcsa” időjárás betegít meg mindenkit. Kezdek egyre kíváncsibb lenn,i mi a fenét oktatnak nekik a suliban. Szinte biztos, hogy nagyon sok fölösleges dolgot a hasznos, mindennapi tudnivalók helyett. Lehet, hogy bekéredzkedek egy-egy bioszórára, csak kíváncsiságból, beülök a hátsó sorba.

A kedves vendégeink nem érkeztek meg. A titkárnő küldött egy üzenetet, miszerint nem hatan, csak négyen jönnek, előre nem látott okok miatt. Ez előfordul, semmi gond. Várunk. 7 óra, semmi, 8 óra, senki, 9-kor megcsörren a telefon, Patra az a bisztróból. Szólt, hogy a vendégeink megérkeztek. A BISZTRÓBA. És ott is maradnak, mivel reggel 6-kor indulnak Bwindibe, és a hotel messze van a várostól, holott ez az e-mailben még kritérium volt. Egyébként kiderült az is, hogy Muzunguk, nem annyira helyiek, mint azt a név alapján gondoltam (nem is tudom miért). Szóval ez van. Legalább nálunk szálltak meg, nem másnál. És ahogy egy kedves barátom ilyenkor mondani szokta, idézve egy filmből: „Always look on the bright side”, tehát legalább nem kell felkelni reggel 4-kor előkészíteni a reggelijüket, és integetni reggel, mikor mennek gorillanézőbe.

Holnap reggel folytatjuk a locsolást, aztán meglátom mi lesz a program. Lehet, hogy megnézem, hol lehet itt evezőt készíttetni. Vagy elsétálok a Chameleon Hill-be ha Doris is ott van. Hátha kenuzunk egy jót. Vagy valami más. Majd kiderül. 

Jó éjt, kedves olvasó!