30.nap, Péntek, július 24.

A reggeli és a kerékcsere is megvolt. Kicsit meg voltak lepődve a srácok, hogy egyedül megcsináltam, de úgy látszik nem szoktak hozzá a talpraesett fehéremberekhez.

Bementem a városba, a Garage-ba. A garázs itt az autószerelő megnevezése. Bosco (nem, nem a szomszédom Bosco, ez egy másik) a garázs tulaja, szeretettel üdvözölt. Elmondtam neki mi a történet, a gumi kuka, szanaszét van repedve, legalább 2 éves volt. 

Szóval kell egy pótkerék sürgősen, aztán ha az jó, akkor kell még kettő kicserélni a két legöregebbet. Itt kettesével cserélnek gumit, az elsőket hátrarakják, és az újak kerülnek előre. Azt ígérte délután visszahív, persze ez nem történt meg, szóval majd jövő héten megyek és megkérdezem, mi újság a kerekekkel.

Egy kellemesen fűszeres és pikáns zöldség curryt, mellé félbevágott félig főtt aztán sütött krumplit készített Patra ebédre. 

A főzés közben pár bringás haladt el a Bisztró előtt, a bank felé. Muzunguk voltak, ezért kedvesen integettem nekik. Bementek a bankba, majd kisvártatva felbukkantak a Bisztróban, ebéd iránt érdeklődve. Némi beszélgetés után kiderült, hogy Dél-Afrikából jöttek, biciklivel! Február óta vannak úton, kempingeznek általában. 

Megkérdezték, van-e a közelben kempingező hely valahol? Elméletileg van, de ha már itt vagytok, megmutatnám a szállásainkat is, ha nem bánjátok. Kényelmes ágyak, saját fürdőszoba, jó árak és van forró zuhany is. Ez volt a varázsszó! Forró zuhany! Régi kenutúrás emlékeim alapján el tudom képzelni, hogy pár hét zuhany nélküli út után, vagy esetleg talán hidegzuhany után egy forró fürdő maga a mennyország! J

Tehát maradtak, bepakolták a bringákat az udvarra, kinéztek két szobát a költséghatékonyabb fajtából, és bepakoltak.

Közben elkezdett esni az eső is, viszonylag komolyan szakadt fél óráig, némi lencsenagyságú jéggel megspékelve az utolsó 5 percben. Ezt otthon zápornak, vagy zivatarnak hívjuk, és ez az, amitől már rettegve rohannak az emberek valami fedezék alá vagy felveszik a négykerekű esernyőt (autóba ülnek 50 méter megtételéhez is). Itt ezt éppen csak esőnek nevezik. Szilász úgy fogalmazott, hogy „At least it tried!”, azaz „Legalább megpróbálta!”.

Én közben nekiláttam az ebédemnek. Az újdonsült vendégeinknek annyira megtetszet, hogy mind a négyen azt rendeltek. Egyébként egy család volt, apuka, anyuka és a két lányuk. Jót beszélgettünk mindenkivel. Egy répatorta, és némi kávé kíséretében befalatozták az ebédet. Rendkívüli megelégedettséggel nyilatkoztak az ételről és a helyről is, különösen a forró zuhany után. 

A következő kérdés, hogy hol lehet „chapati”-t kapni. A válasz természetesen az volt, hogy itt nálunk, Patra megsüti nektek frissen, úgy a legjobb. Kitörő lelkesedéssel fogadták a jó hírt. Megvan a vacsora is! A lányok elmentek szétnézni, vásárolni stb…a szülőkkel még dumáltam egy keveset, aztán vissza kellett indulnom a hotelba, mivel a holnapi szafari némi előkészületet igényel még.

Ezen túl a hűtőben vár 3 kiló marhahús is, amit még fel kell dolgozni, hogy megfelelő pörkölt alap anyag és STEAK legyen belőle, ez utóbbit a saját vacsorámnak szántam.

Sikerült kb 400g bélszínt kinyerni a hús és csonttömegből. Itt ugyanis – mint azt már írtam, ha jól emlékszem – a marhahús kilója 9000 schilling, tehát nagyjából 900 Forint! Viszont ebben benne vannak a csontok is, ezért, ha lehetne külön csak húst kapni, akkor legalább 1400 Ft/kg lenne az ára. Vicces nem? A csirkemellnek 3000 Ft kilója, a marha meg 900 Ft! Helyi sajátosság ez is. Minden esetre nekem nagyon tetszik. A helyi hentes persze nélkülöz bármiféle HCCP és egyéb higiéniai szabályozást, sőt szerintem azt se tudja mindig, hogy melyik része hol van a marhának. A darabolásról nem is mondanék semmit, mivel inkább hasonlít a robbantáshoz, mint a késes módszerhez, pedig elvileg azzal csinálják.

A vásárlás előtt részletesen elmagyaráztam, hogy a gerinc melletti részt szeretném, ha megvennék nekem, abban a reményben, hátha egy darabban odaadják. A gerinc melletti rész sikerült, az egy darabban nem, de hát ugye nem lehet mindent egyszerre. Találtam 3 egészen jól kinéző bélszín darabot, amiket lefejtettem a gerincről. Só, bors, mustár, kis olívaolaj, némi pihentetés aztán hadd szóljon a steak!

Helyi marháról van szó, tehát nem vártam Charolais ízt vagy állagot, de el kell mondanom, hogy remek az itteni marha íze! Elképesztően ízletes volt az a három szelet, amit sikerült elkészíteni! 

Robennek is ízlett. Soha nem csinált még steaket, és nem is kóstolta, így neki még ráadásul élményszámba is ment a dolog. Egy szépséghibája van a húsnak, mégpedig az, hogy nem lehet egyenletes szép szeleteket vágni belőle, mert alapból fel volt vagdosva, félig meddig legalábbis. Legalább meg tudtam mutatni, hogy néz ki a steak a különböző elkészítési fázisaiban, a rare-től egészen a well done-ig.

Mit is mondjak, jól laktam! J Ezt most lekísérem egy The Balvenie-vel… Egészségetekre! J

Elment az áram, így csend van, ezért megyek és megpróbálok gyorsan aludni, mielőtt visszakapcsolják!