16. nap, Péntek

Reggel felmentem a városba, elintéztük a bevásárlást, illetve elmentünk az UMEME (ELMŰ) irodába megreklamálni a hibát… 5 perc alatt megvoltunk. Kihúzták, ráírták mit kell fizetni és ezzel el is volt intézve a dolog. Mondtam is Szilásznak, hogy ez a művelet otthon minimum egy órát vett volna igénybe.

Ezután elmentem kirándulni egy kicsit. Van egy egész jó ösvény, ami nem messze a Bisztrótól kezdődik, arra indultunk el, amikor a kávéültetvényt látogattuk meg. Szerváltam egy jó kis túrabotot is. Van egyfajta növény itt, aminek a kivágott szárából/törzséből karókat csinálnak a babnak. Na, ebből találtam 5-6 darabot az út mellett, egyet kölcsönvettem a sétához, visszafelé visszaraktam a többi mellé. tájékoztattak ugyanis, hogy ha azt elviszem, az lopásnak minősül. Érted? Egy bot! Van belőle tízezer darab a környéken, de ha én elviszek egyet az lopás. Majd vágok egyet magamnak a kertben és belegravírozom, hogy az az enyém. Muzungu walking stick! Take it ad you will die! Vagy valami hasonlóan frappánsat gondoltam...

Az ösvény egyébként a városka melletti hegyre vezet fel, aminek a tetején van egy kis tisztás. Bibliaklubot szoktak tartani ott, most egy srác olvasgatott az árnyékban fekve. A tisztásnál balkéz felé van az ösvény folytatása lefelé a hegy másik oldalára. Egy hegyi legelőre vezet az út, 3314 méter magasságban megálltam, ez volt az úti cél. Egyébként mindössze 6,4 km-t tettem meg a Bisztrótól. De megérte. Mögöttem 4 vulkán, előttem a tó, csodálatos kilátás, csend, gyenge szél, napsütés. És persze mindenfelé az úton rovarok és egyéb állatok (Ez ugye nem hoz mindenkit lázba, de én kb ezért (is) jöttem el 9000 km-re otthonról). Állítólag nagyon ritka, hogy mind a 4 vulkán ennyire tisztán látszik. Csodálatos látvány. A negyedik már nem Ugandához tartozik, így nem tudom mi a neve, mert kb senki se tudja, szóval nincs kitől megkérdezni.

A mögöttem lévő domb tetején is van egy tisztás, ahol éppen valami kiscsoportos összejövetel volt, és egyszer csak mindenki felállt, és elkezdtek valami helyi dalt énekelni, szóval még zene is volt. Rendesen mintha a Discovery Chanel egyik műsorába csöppentem volna. Némi pihenő és helyi zenei művelődés után visszafelé vettem az utam, kicsit megálltam a homokbánya fölött nézelődni. Itt mindig fúj a szél, a bányánál hirtelen megtörik a sziklafalon és meredeken felfelé áramlik. A helyi hollók legnagyobb örömére. Rendesen játszanak a szélben. Apropó homokbánya. Külszíni fejtésről van szó az út mellett közvetlenül, hogy a teherautónak ne kelljen ugye szenvednie, és a tárnákból is nehéz lenne felhozni bármit is. Teljesen manuális az egész! Van egy itt a hotel felé is, szoktam látni, ahogy a helyi bányászok egy darab kalapáccsal és egy darab fém ékkel fejtik a követ és a homokot! Igen komoly fizikai munka. És nyomják reggeltől késő délutánig. Jön néha egy teherautó, teljesen nyitott platóval általában, arra fellapátolják ami ráfér aztán mehet a fuvar.

A bisztró mellett négy kajibával volt valami irgalmatlan veszekedés délután háromkor. Hbzsbladzsgurnbaahdldbmngszubla…FAKJÚ, FAKJÚ ÓLL! (Fuck you all). Ennyit értettem az egészből. Kiderült, hogy semmi komolyról nincs szó, csupán részegek. Délután 3-kor! És mindezt 2 zacskó gin-től fejenként, ami összesen 3 deci lehet, és 1000 Ft-ból megvan. Nice!

Némi kerítésjavítás, kertészkedés után gyors vacsora, emailek stb…aztán szunya.

Valahonnan kell szereznem valami dobozokat, amik legalább egy kissé átlátszóak, mert e nélkül elég nehézkesen megy az állatok meghatározása, ugyanis nem túl kooperatívak ilyen tekintetben. Ma találtam fent a hegyen egy eddig nem látott szitakötőt is, az legalább megengedte, hogy csináljak néhány fényképet róla…