15. nap, Csütörtök

Csütörtök, piacnap, és fel kell mennem a városba, mert kell venni ezt-azt. Reggel 8-kor felhívott valaki, hogy valami foundraising-re küldött meghívót most szombatra, de az nem derült ki, hogy ez a közeli maratonon való részvétellel megegyezik-e vagy sem. Majd kiderül, visz a bisztróba egy másik meghívót. (Ezt eddig nem kaptam meg). Persze az esemény napján is felhívott, de sajnos nem tudtam elmenni az eseményre.

Ja, ma sincs áram, úgyhogy szolárról megyünk. Megreggelizem, aztán lassan irány a város és a bevásárlás. A piacnapokhoz képest nem voltak ma sokan a városban, szóval a különböző közlekedési eszközök (bringa, boda, autó, gyalogos, teherautó, busz és egyéb akadályok) közötti szlalommal nem volt nagy gond.

Bevásárlás megvolt. Csavart persze nem kaptam olyat, amilyet szerettem volna, így marad a fúrás. Az új kisasztalok fémből vannak, amire rá kéne erősíteni csavarral a fa fedőlapot. De a fém részére a kedves fémműves akkora lyukakat fúrt, amiken a 100-as szög is átesik, így most fúrhatom újra őket, hogy az egyetlen csavarral, ami itt létezik, rögzíteni lehessen a lapokat.

Jött valami érdeklődés 6 szoba foglalására telefonon, Patra mondta, de az nem derült ki, hogy a Bisztróba vagy a Hotelba akarnak jönni, szóval ennek utána kell, hogy nézzek, de legalább valami történik. update: most beszéltem a hölggyel, ír egy mailt és hétfőre 6 szobát szeretne egy éjszakára. Nem értettem pontosan, de valami ugandai minisztériumból hívott.

Megkaptuk a villanyszámlát. Az előző havit elrontották, így mi sem természetesebb, mint hogy ezt is elrontották, tehát holnap irány az UMEME (helyi ELMŰ) iroda. Alig várom! Otthon is imádtam harcolni az ELMŰVEL, talán itt beismerik, hogy hibáztak, és ismét hozzáadták az előző havi fogyasztásunkat az ehavihoz.

Van itt két asztalunk is, aminek a lábait le kéne vágni, hogy stimmeljen a magasságuk a többivel, de szerencsére a Bisztróban lévők megegyeznek, így arra gondoltam, inkább kicserélem. Egyszerűbb, gyorsabb stb.

Visszajött az áram. Musa jött szólni: „Umeme has come back.” Ebből annyit értettem, hogy „come”, szóval először azt hittem, jött valaki…amikor kisétáltam megnézni mit akar akkor esett le. Az UMEME a helyi áramszolgáltató, és feltehetőleg az áram szó is egyben.

5-felé nekiálltam kicsit tovább tisztítani a sövényt. Mármint azt, amiből lesz a sövény ha egyszercsak jön az eső és lehet metszeni. Zsófiék valamiért egy borzasztóan tövises bokorfélét választottak sövénynek. Nem tudom, hogy azért, mert nincs más vagy, mert ez passzolt a legjobban a szögesdróthoz, ami itt maga a kerítés. Igen, végig szögesdrót van kihúzva a kerítésoszlopok között 4 vagy 5 sorban bokától nyakmagasságig. Lényeg a lényeg, hogy ezt kell megtisztítani 2-3 féle kúszónövénytől, úgy hogy mindeközben a Passion Fruitra – ami szintén kúszónövény – vigyázni kell, mert az érték. A nagyfőnök kedvence, és egyébként reggel nagyon finom a frissen turmixolt passion fruit dzsúz, ami (is) itt terem a kertben. Legközelebb kipróbáljuk milyen ananásszal és egyéb helyi finomságokkal összekeverve. Vegyigyümi. Kisebb karcolásokkal megúsztam a dolgot. Hozzá tartozik még, hogy a nem annyira kedves szomszédunk semmit nem csinál a kertjével, viszont ha át akarok menni, hogy könnyebben hozzáférjek a kerítés bizonyos részeihez, ahhoz majdnem írásos engedély kell legalább két tanúval, szóval marad a nehezebb út. Viszont legalább elhanyagolja, így az ő szarjait is nekem kell levagdosni, de amíg nem háborodik fel rajta, le is fogom vagdosni őket. Legjobb lenne megvenni azt a telket is, csak vagy nem akarja eladni, vagy horror áron. 7-körül befejeztem a műveletet, megérkezett a két éjjeli őr is – merthogy az is van ugye.

Brúnó kicsit hiányolja a gazdit, nem nagyon tud mit kezdeni a dologgal, de majd megszokja. Reggel kapott egy falat kolbászt, hogy jobb kedve legyen, hátha segít valamit.

Este jót beszélgettünk Fortune-nel a helyi iskolákról és néhány állatról. Neki is elmeséltem mivel foglalkoztam, és az eddigiekhez képest igen mélyen szántó beszélgetésbe kezdtünk az állatvédelemről. Ez felettébb furcsa téma volt, főleg tőle, mivel gyakorlatilag mindentől fél, ami mozog és nem tyúk vagy szarvasmarha, vagy birka. Ennek ellenére azt mondta, hogy egy bizonyos távolságból szeret megnézni minden újdonságot.

Kicsit más az oktatás itt, mint nálunk. Az általános iskoláról már írtam, amikor meglátogattunk egyet. Ez egy magániskola volt, fizetős, és a helyi keresetekhez képest elég drága, mint ahogy az elmondásból kiderült, a többi is az. De az állami ingyenes iskolákban, egy-egy csoportban akár 100-150 kisgyerek is lehet. Pad sincs,a földön ülnek egymás hegyén-hátán. A tanári gárda is máshogy épül fel. Van egy igazgató, a „head teacher”, aki gyakorlatilag nem tanít, csak ha akar, azt és annyit, amennyit akar. Aztán jönnek a szaktanárok. Történelemből három: African-, East-African-,European history. Matematikából kettő: basic matematics, advanced matematics. Angolból irodalom, és nyelvtan külön. Helyi nyelvtan és irodalom külön-külön. Kémia. Biológia. Földrajz stb… sokkal több tanár van, mint nálunk. A földrajz óra viszont érdekesnek hangzott. Először megtanulják elméletben a dolgokat, és utána, amit lehet meg is néznek. Például kimentek a Queen Elizabeth nemzeti parkba megnézni milyen egy szavanna és hasonlók. Mint egy osztálykirándulás, csak témánként. Persze a sarkköröket gondolom nem nézegették meg, de ez talán érthető.

A tananyag ilyen része úgy gondolom, csak a helyi, Afrikai vagy Kelet-Afrikai dolgokra korlátozódik, ugyanis kérdés volt, hogy nálunk otthon vannak-e elefántok, orrszarvúk, oroszlánok stb… A nemleges választ igen nagy meglepődéssel fogadta Fortune, de a magyarázat után nem furcsállta annyira a dolgot, csak gondolom teljesen ismeretlen az európai állatvilág számára.