Február 18. Csütörtök...ismét

Ma van a választás napja. Mindenki ezzel van elfoglalva napok óta, ez folyik az összes helyi tévéadóból és a rádióból is, és senki nem tud másról beszélni.

Hétfőn volt némi zűrzavar Kampalában. Az utcára vonult az egyik jelölt szurkolótábora. Talán el lehet képzelni, mi történik, ha párezer részeg ember botokkal és egyéb mindenfélével nekiáll kivonulni az utcákra a fővárosban, csak hogy kifejezzék hálájukat azért a párszáz forintért, amit kaptak ezért. A rendőrség és a „Military Police” is igen jelentős erőkkel vonult ki az utcára, hogy feloszlassák a tömeget, ugyanis kétszer annyian voltak, mint amennyit bejelentettek, vagy mint amennyi megengedett. Hogy hogyan számolták meg, azt nem tudom, mindenesetre vízágyúval és könnygázesővel oszlatták a tömeget, az említett politikust pedig a rendőrségre, majd onnan hazaszállították. Elég aggasztónak tűnt a helyzet a tévén keresztül.

Itt szerencsére semmi hasonló sem történik. Kedden volt egy kisebb népünnepély, választási vagy kampány mulatság a városban. A fél város részegen ordibálva motorozott fel s alá, énekeltek, szólt valami helyi afrikai zene, kivételesen nem valami ocsmány szintetizátoros popp, hanem tradicionális afrikai törzsi zene, ami egész jó volt.

A választások napjára Uganda letiltotta a Facebookot, aTwittert, a Whatsappot és az összes többi hasonló szociális média felületet, illetve az internetet annyira lelassították, hogy gyakorlatilag az sincsen. Felháborítónak és primitívnek tartom ezt az intézkedést, minden tekintetben. Tették mindezt biztonsági okokra hivatkozva.

Mivel a facebook és a whatsapp az egyetlen kommunikációs forma, amivel el tudom érni az otthoniakat, ez engem személy szerint méginkább zavar. Elvagyok egy napot net nélkül, de ha üzleti szemmel nézzük, egy napig nem tudom megnézni a foglalásainkat, ami azért nem túl jó.

Ma mindenki, aki úgy érezte, hogy szavaznia kell, elment szavazni. Majdnem az összes bolt zárva volt, a piacot is elhalasztották, bár senki nem tudja mikorra.

Felmentem a városba 1 óra körül, találkoztam Shebával, ebédeltünk, aztán Max és Hanna társaságágban elmentünk vásárolni egy két alkatrészt Max egyik projektjéhez. Mivel majdnem minden zárva volt, a vásárlás inkább hasonlított technic lego daruépítéshez, mint tényleges alkatrész beszerzéshez, de azért sikeresen megvetünk egy két alap dolgot.

Holnap hirdetik ki az eredményeket, és remélhetőleg minden problémamentes és sima lesz, mindenféle zavargások nélkül. A helyi cimbik szerint azért az elkövetkező pár hétben lehet számítani kisebb nagyobb tüntetésekre és az ezzel járó rendőri fellépésre, de remélhetőleg Kisoro elég kicsi ahhoz, hogy itt ne legyen semmi. Minden esetre a fővárost, és egyéb nagyobb városokat érdemes elkerülni mostanában. Ez sajnos azt is jelenti, hogy a Níluson tervezett raftingolást is el kell halasztani, de azt hiszem, ezt azért kibírom valahogy.

Négy napja nincs áram. Néha visszajön pár percre, aztán megint semmi. Természetesen mikor jön vissza ismét…ma este, amikor aludnék. És mivel négy napja nem szólt a zene a buzi szomszédomtól, most az eddigieket bepótolandó hangerőn ordít az afrikai bazseválás.

Ha lenne pár millió shillingem, biztosan vennék vagy bérelnék valami hangcuccot, és most bekapcsolnám egész éjszakára, valami metál vagy elektromos zenével, és kakaón ordíttatnám, csak, hogy érezzék a törődést.

Február 11. Csütörtök

Tegnap tartottunk egy kisebb összejövetelt a Tourlandben, mivel Hanna pár napja érkezett vissza Kisoroba. Max-et is sikerült kirángatni a szobájából, sőt még Bruce is ott volt. Sheba és Jackson a Golden Monkeybol is koccintottak velünk a visszatérésre. 

Új menedzsment van a Tourlandben, aminek semmiféle kedvező hatása nem lett, viszont minden drágább lett. Az anno 5000 ft-os literes Jack Daniels most 14000 Ft lett hirtelen, és a többi is megdrágult, így azt hiszem, a továbbiakban nem sokat megyünk oda. Olcsóbb megvenni a helyi drága indiai boltban az italokat, mint ott.

A „koccintás”-ról hajnal 2-re értem haza, így ma reggel jól esett volna aludni még egy kicsit, de természetesen megint megszólalt a zene, így ez nem jött össze.

Reggeli után megjelent két csávó a hotelnél, hogy begyűjtsék az éves működési adót, 10.000 ft-ot. Mondtam neki, hogy nem tartom ferr dolognak, hogy ha fizetni kell, akkor azonnal mindenki megjelenik és minden lehetséges, de ha én kérek segítséget, akkor az valahogy elmarad.

Erre persze nem tudott mit mondani, így közöltem vele, hogy amig szól a zene addig nem fizetek adót! Na erre eléggé meglepődött, persze aztán megnyugtattam, hogy kifizetem, csak érzékeltetni akartam mi a szituáció. Kétlem, hogy megértették, de megígérték (ők is), hogy szólnak a helyi bokorfőnököknek meg még valakinek, hogy ez így nem mehet tovább, hiszen Bosco pl működési engedéllyel SEM rendelkezik.

A párbeszéd természetesen helyi halandzsául zajlott, így négyszer kellett szólnom, hogy olyan nyelven beszéljenek, amit én is értek, de semmi hatása nem volt, gagyogott tovább majomul az ember a srácoknak, akik aztán megpróbálták lefordítani. A legalább 5 perces beszélgetés fordítása kb egy mondat volt, így nem vagyok benne biztos, hogy minden stimmel a dologgal. Mindegy. Ezt is hozzárakjuk a haszontalan ígéretek és értelmetlen párbeszédek kupacához.

Feljöttem a városba pénzt váltani, meg vásárolni. A parkban megint éneklős (ordibálós) istentisztelet van egész nap. Kezdek megbolondulni ettől az állandó zajtól.

Február 8. Hétfő

Vásárolunk, holnap jönnek valami vendégek, alivel 8-an. Nagyon remélem, hogy tényleg megérkeznek és nem hiába vettem meg a fél piacot nekik!

A városban általában csend van hétfőnként, de ma egészen kivételesen NINCS! A parkba, kiraktak egy rakás hangszórót, sátrakat és a „Lift up Jesus” nevű rendezvény keretén belül ordít a zene, mint állat. A világon senki nem kíváncsi rá, mindenki vásárol vagy ügyintéz, egy darab ember nincs a sátrak közelében sem, de azért a zene ordít. 

Kurvajó. Lassan kezdem azt hinni, hogy ha felköltöznék a hegy tetejére, vagy egy szigetre a Mutanda tóban, akkor is szólna a zene! Biztosan megoldanák valahogy, hogy egyetlen csendes, nyugodt napunk se legyen!

Ezen fellelkesülve, a szemközti telefonboltban is felnyomták a zenét kakaóra, így ha esetleg a liftápdzsízösz abbahagyja a zenélést, akkor szól a másik, vagy egyszerre a kettő. Elviselhetetlen.

Közben persze jönnek-mennek a választási kampányos autók, szintén ordító zenével, és/vagy mikrofonba ordibáló emberekkel, de legalább ennek 18-án vége lesz, ha minden igaz.

Írtam egy újabb panaszlevelet a NEMA-nak,a zajos szomszédomat illetően, ezt még le kell adnom, aztán megint várnom kell egy jó ideig szerintem, mire valami történik az ügyben, de sehogy nem tudom sürgetni a dolgot, szóval ez van. Ordít az egész ország. Itt így élnek. És még ha ez zavar is valakit, senki nem szól semmit soha. Hihetetlen!

A zöldségesnél például 6 (HAT!) helyről szól hat különböző zene a környező boltokból, természetesen kakaón. Olyan feeling, mintha a Balaton Soundon a nagyszínpadot és másik 5 sátrat kinyitottak volna, és egymással szemben lennének, csak itt mindenhonnan a helyi muzsika szól…borzalom.

Február 5. Péntek

Reggel 7-kor valami robot felhívott, és luganda nyelven elkezdett valamit magyarázni Museveni elnökről. 

Nem volt kellemes ébresztő. 7:30-kor megszólalt a zene Boscónál, természetesen ordítva, szóval nem indult kellemesen a nap.

Valamivel később megjelent 2 srác a kertben, hogy ők le tudják nyírni a füvet.

A történet előzménye, hogy megpróbáltam valakit keresni, akinek van fűnyírója, és el is tudja hozni, illetve némi fizetésért cserébe működtetni is hajlandó. A Chameleon Hill-ben és a Mutanda Resortban elromlott a gép. A Travelers rest-ben találtam egy kertész srácot, aki azt ígérte, kedden jön, és letolja a gyepet.

Na ez a két srác is elvileg a Travelersből jött, ugyanezért. Az egyik tényleg ott dolgozik, és elhozta a haverját, aki, mint később kiderült nem ott dolgozik, hogy akkor ő majd jól lenyírja a füvet. Igen ám, de 100.000 shillinget akar érte a srác. Amint ez a szám elhangzott, elzavartam őket a bús picsába. A fele is sok lett volna, nemhogy ez, és ráadásul svindlit sejtek a dolog mögött, ami nagyon nem tetszik. Szóval itt még egy kurva fűnyírás sem egyszerű dolog sajnos.

És igen. Kiderült, hogy tényleg átbaszás lett volna, ugyanis felhívtam a kertészt, hogy akkor most mi is van tulajdonképpen. Természetesen neki fogalma sem volt róla, hogy a két srác lejött hozzám. Ők arra hivatkoztak, hogy a kertész nem ér rá, ezért őket küldte. Hát nem. A kertész ráér, és pont a fele munkadíjat kéri. Remek emberek élnek itt nem!? És a végén te vagy a köcsög muzungu, aki szólni mert ezért, vagy nem hajlandó vagyonokat kifizetni a semmiért!

A városban meg ezerrel égetik a mindenféle műanyagot, így a levegő gyakorlatilag mérgező lett, de ez rajtam kívül a világon senkit nem zavar.

Január 31. Vasárnap

Az elmúlt egy hétben sok izgalmas nem történt. És az internet sem remekel egyik napon sem…

Egy darab vendég volt a hotelben. Vártunk még valakit, de eltűnt, mint szürke szamár a ködben.

A Chameleon Hillből semmiféle visszajelzést nem kaptam a szolárt illetően, remélem működik. De ha gondjuk van, majd hívnak.

A szomszédban tomboló zenével kapcsolatban annyi előrelépés történt, hogy tegnap bent voltam a NEMA irodában, és ismételten kell írnom egy panaszlevelet, hogy a zaj nem szűnt meg.

Persze közben kiderült, hogy Bosco bent volt az RDC-nél, Tushabéval együtt, és ragaszkodtak hozzá, hogy ők márpedig semmiféle zenét nem játszanak. Ezek után merjék letagadni, hogy összejátszanak.

A rendőrség is kijött ma, civilben ugyan, de legalább érdeklődnek a dolog hogylétéről. Persze a parancsnokra várnak, aki véletlen nincs a városban.

Augustinnak megszületett a nyolcadik gyereke tegnap. Kislány. Átmentem egy gyors látogatás erejéig, de sokáig nem maradtam, mert mindenki ivott, mint az állat, és délelőtt 11-re elég mámoros hangulatban volt a család apraja nagyja.

Január 22. Péntek

Egy-két nap kimaradt, de nagyjából semmi extrával nem tudok szolgálni. Folyik az élet a lassú, szokásos afrikai medrében. Gyakorlatilag semmi nem változik.

Volt egy két vendégünk, de velük sem történt semmi különös. Jól érezték magukat, megköszönték a szíves vendéglátást, aztán elmentek.

A szomszédban állítólag valaki megpróbált megmérgezni valakit, így ma reggel egy kisebbfajta tömeg gyűlt össze a híd túloldalán, de tényeket nem tudunk természetesen.

Megkíséreltem ismét felsétálni a Chameleon Hill-be, de leszakadt az eső, így hamar 

visszafordultam. Még egyszer nem játszom el azt, amit legutóbb, az tuti. Majd ha a menedzserük méltóztatik lejönni értem a terepjáróval, akkor megszerelem a szolárt náluk is.

Január 19. Kedd

A vendégekre nem ébredtem fel, de Louben kopogott az ajtómon 5:30 körül, hogy be kéne kapcsolni a generátort, mert lemerült a napelemmel töltött akkumlátorhad, és nincs semmilyen áram. Szuper. Felkeltem, beüzemeltem a generátort, ránéztem a reggelire, minden rendben. Megyek, alszom még egy kicsit.

Ma derült ki, hogy a vendégek nem fizettek, és hogy a kulcsokat is elvitték…

Dél körül hirtelen visszajött az áram, és a kurva zenegép is azonnal bekapcsolt a szomszédban, nem gyenge hangerőn. Hogy száradna le a keze, amelyikkel megnyomta a gombot! Kezd kicsit tényleg sok lenni a dolog. És a legjobban az zavar, hogy nem tudok semmit tenni ellene. Én hiába megyek oda, hogy hagyják abba, az semmit nem ér. 

A rendőrség, akinek törvény szerint hatáskörében áll lefoglalni a hangfalakat és egyéb berendezéseket, a NEMA-ra mutogat, hogy nekik kell írásba adni a lefoglalást, aztán majd akkor megy a rendőrség és csinál valamit. Természetesen ez baromság, csak kifogást keres mindenki és egymásra mutogatnak. A NEMA már szeptemberben leírta, hogy max. 7 nap múlva be kell fejezni a zenélést, ellenkező esetben számolni kell a büntetéssel és elkobzással. De ez a hivatalos pecsétes irat valamiért nem jó, vagy nem elég vagy mittudomén. Szóval nem kapok segítséget senkitől. Persze ha az adót vagy egyéb üzemeltetési költséget kell befizetnem a mindenféle minisztérium felé, akkor minden azonnal lehetséges, sőt kötelező!

És lassan szétmegy a fejem a naphosszat lüktető, borzalmas minőségben szóló „zenétől”. 2 órája egyetlen szám megy folyamatosan!