27. nap, kedd, július 21.

A változatosság kedvéért ma reggel 7-kor is a szomszéd zenéjére ébredtem. Felöltöztem, átmentem szólni, hogy ez már a harmadik reggel, hogy nem a madarak csicsergésére kelek, ráadásul idejekorán, szóval fejezzék be a délelőtti zenélést, és napközben is halkítsák le. Szerencsére megértették, és minimumra vették a hangerőt. Remélhetőleg így is marad.

Szilász ma elkéredzkedett, mivel a nagyapja egy kis földet akar neki ajándékozni. Juliett felment a Bisztróba segíteni Patrának, így rendben lesznek.

Reggeli után nekiláttunk locsolni. Mivel nem kaptam ugyanilyen slagot a városban, másol meg még semmilyen nincs, 30 perc szenvedés után ráhekkeltem a kisebbik slagot is a csatlakozóra. Most már elér a víz mindenhová, nem kell feltétlen locsolókannával hordani a vizet a kertbe. Feljebb kipucolhatták a folyót is, mert elképesztő mennyiségű növénymaradékot sodor a víz, magasabb is a vízszint, és a sodrás is nagyobb. Esni nem esett sehol, így ez az egyetlen magyarázat. Takarítani kell a pumpát néha, de legalább mélyebb a víz, szóval nem kell átmászni a túloldalra, a sodorvonalhoz, hogy a pumpa elmerülhessen.

Közben hallom, hogy ásnak a szomszédban, a kerítésünk mellett. Musával megnéztük mit ásnak. Készül az újabb pottyantós. 

Na NEEEM! EZT IDE NEM ÁSHATJÁTOK! 

Odahívtam a tulajt, és elmagyaráztam neki, hogy ha nincs engedélyük rá – márpedig nem tudják kifizetni, mivel milliós tétel – nem építhetnek semmit 30 méternél közelebb a folyóhoz, mert szennyezi a vizet. 

Arról nem beszélve, hogy csúnya és büdös is, ami a Hotel számára se lenne előnyös. Mondtam, hogy ez baráti jó tanács egy jó szomszédtól, és segíteni akarok, spórolni egy kis pénzt. Mert ha kijön a minisztériumi felügyelet (akiket én fogok kihívni, de ezt nem mondtam) akkor elég nagy összegű bírságot kell kifizetni, és le is kell bontani a budit, szóval egyébként is újat kell csinálni. Beleegyeztek az áttelepítésbe. Kimértem nekik a 30 métert a folyótól. Na de itt nem állt meg a sztori. Ugyanis a munkás már kiásta a gödröt, ezért követelte érte a pénzét, különben nem kezdi el ásni az újat. Az alku vége az lett, hogy kifizettem a bére felét a főnökének, azzal a feltétellel, hogy oda ássák a budit, ahova én mondom. A domb túloldalára ásták, ott nem látszik és remélhetőleg a szag se fog eljönni idáig. A manőver 20.000 Schillingbe (2000 ft) került, de megérte. Legalább nem lesz pottyantós a kerítés mellett.

Locsolunk tovább…

Megérkezik közben a tulaj bátyja, aki elkezd ordítani a tulajjal, hogy mi történik, én hogy képzelem, hogy megállítom a munkát stb… eddig nincs baj belőle. Én nem állítottam meg semmit, csak egy baráti, jószomszédi tanáccsal láttam el őket. A tulaj egyébként is bolond egy kicsit, a bátyja meg ordít a bolonddal. Szép család! J

Ásni egyébként koránt sem olyan könnyű itt. Maga a vulkáni talaj rendkívül gazdag ásványi anyagokban, ezért ha egyszer valamit elültet az ember és vigyáz rá, gondozza, akkor bármi megterem itt. Persze nem úgy kell ültetni, mint otthon, de erről már írtam korábban.

Szóval az ásás. A vulkáni talaj elég fiatal lehet, mivel 10 centi barna földréteg alatt van még kb 5 centi feketébb föld, aztán kövek. Mindenhol vulkáni kődarabok a 2 centistől a 2 méter átmérőjűig. Csákány kell az ásáshoz, és az is elég hamar elkopik, a többi, kevésbé strapabíró szerszámról nem is beszélve.

Megpróbáltunk horgászni. Ma megint nem fogtam semmit. Úgy látszik, a halak nem szeretik az erős sodrást. Megbeszéltük Musával, hogy valamelyik vasárnap kimegyünk a tóra, és csónakból fogunk horgászni, hátha fogunk valami nagyobbat is.

A szomszédban a zene intenzitása elég változó. Ebből az a remélem helyes következtetést merem levonni, hogy nem csak engem zavar már az állandó zene. Már 3 számra bővült a repertoár, de mivel mind a három teljesen egyforma, még mindig nagyon unalmas. Az elmúlt három hétben a csend és nyugalom szigete volt a Hotel, ez most változni látszik, de remélem sikerül valahogy megszüntetni ezt a muzsikálást és minden a régi lesz megint.

Max-el közben megbeszéltük, hogy odaadja a képszerkesztő programját, valamikor, amikor éppen ébren van és én is arra járok. Így majd meg tudom csinálni a flyert a helyi programokhoz, ha minden jól megy.

A szomszéd, akinek a budi-ügyben tanácsot adtam, még egyszer megköszönte, hogy segítettem neki elkerülni a konfliktust a mindenféle hivatalokkal. Ha tiszta a csávó, akkor nagyon értelmes, de ezek ritka pillanatok. Az esetek túlnyomó többségében be van szívva és ezzel egyidejűleg alkoholt is bevisz a szervezetébe, nem keveset a nem túl minőségi fajtából. Olyankor beszél a banánfákhoz, jön-megy ide-oda, szóval teljes az extázis. 

Itt említeném meg a helyi „magic musroom-ot”. először azt hittem, hogy ugyanaz a kábítószer, hallucinogént tartalmazó gombafaj, mint amit Hollandiában magic mushroom, vagy rövidebben csak „shroom” néven árulnak, de nem! A helyi varázsgomba a kombucha gomba teájához adott alkohol. Az így kapott olcsón árulható, bárki számára elérhető alkoholt nevezik itt varázsgombának! Ezen azért meglepődtem, mivel a kombucha tea eredetileg méregtelenítő, gyógytea, viszont az íze pocsék, és cukrozni sem lehet, mert akkor nem hatásos. Alkohollal keverve gyakorlatilag elveszti minden jótékony jellegét, gondolom, a tea borzalmas íze megmarad, csak egy kis szesz-íz társul hozzá. Mint valami ócska szutyok zugpálinka. Ezt se próbáltam ki. Még a kíváncsiság kedvéért se nagyon akarom megízlelni ezt a főzetet, rágondolni is rossz, mivel a natúr kombuchát már kóstoltam (évekkel ez előtt, otthon).