3. nap

3. nap

Elmentünk a piacra, na az elég komoly volt. Hétfőn és csütörtökön van piac, ilyenkor 2-3-szor annyian vannak a városban, mint egyébként, és az egész valami őskáosznak tűnik. Mindenki sétál mindenfelé. 

Apropó közlekedés: tömegközlekedés gyakorlatilag nincsen. A taxik szerepét motorok töltik be, abbol elég sok van,  Boda boda a helyi neve. Az autókból csak japán autót láttam eddig, toyota a legtöbb, van még nissan és talán még valami, de ez a kettő rémlik csak. 

Visszatérve a piacra, mindenféle színes kelmét árulnak, rengetek „made in china” kacatot, órát, mint valami zsibvásáron. A textilekből is van saját hamisítványuk, amit kicsit olcsóbban adnak. Cipőket lehet még vásárolni, általában feketét, vagy valamilyen kínai sportcipőt. Ez utóbbiakat minden nap a városban is meg lehet venni, persze nem mindig párban… nem is értettem, de lehet, hogy ez olyan, hogy meg kell venni a balost, és a következő csomaggal lehet hogy elküldik a jobbost is vagy valami hasonló. Tovább haladva  a zöldséges rész következik. Rengeteg krumplit árulnak, amit itt „irish potato”-nak hívnak. Ezen kívül van még „sweet potato”, de ez nem a batát, amit mi otthon édesburgonyaként ismerünk. Fehér színű, „krumpli állagú” megfőzve, de más a formája és édeskés íze van, nekem ízlett. Yam gyökeret árulnak még, eléggé íztelen cucc, de a helyiek szeretik. Paradicsom is van szép számmal, amit nem kilóra, hanem „toronyra” árulnak. Ez kb azt jelenti, hogy 3 paradicsom a torony alapja, és kb 2-3 db, paradicsomot tudnak erre feltornyozni, ez egy egység. A krumplit is kosárra árulják, és minden mást is. Mérleget nem láttam sehol.

Halat és banánt árulnak még, de ebből annyira gyér volt a felhozatal, hogy majd akkor visszatérek rá, ha rendes hal és gyümölcspiacon is voltunk.

Este a helyi könyveléssel ismerkedtem, érdekes és számomra elég logikátlan szabályoknak kell megfelelni, de hát ha itt ezt kérik, akkor ezt kell megcsinálni….ez van.

A helyi szotyi a cukornád: fogerősítésre és fogtisztításra használják, de nem eszik meg, csak megrágják. A külső kemény héjat lehámozzák késsel, vagy foggal, majd a szár belső, lédús részét megrágják, majd miután kirágták belőle a cukros nedvet kiköpik, mint a szotyi héját nálunk a cigók a téren.

A szemét kérdés teljességgel megoldatlan. 2 db kuka van a városban, amit természetesen senki nem használ. Szemét van mindenhol. Van egy szemétlerakó ugyan, de a lerakott mennyiségből és a város méretéből ítélve a hulladék 1/10-e SE kerül oda. Hogy a többi hova lesz, azt nem tudom, de feltehetően elégetik. Illetve állítólag van több hulladéklerakó is, de ezeket még nem láttam.

Délután Ema szervezett nekünk egy helyi gastrotourt. Ez nagyjából abból állt, hogy elmentünk a másik Ema (ő az iskolaigazgató) házába és a felesége főzött nekünk.  Ema szeretne a könyvelésből visszavonulva turizmussal foglalkozni, és egyelőre itt a városban a gorilla trackingen kívül nem nagyon lehet mit csinálni. Ezt szeretné megváltoztatni, és ehhez, mint segítség, és mint szállásadó partner hívott meg minket. Remek lehetőség, főleg ha együtt tudunk működni a guide-okkal, a többi szállással, parkokkal stb. Az igazgató úr is tagja a „csapatnak”, tehát aktívan részt szeretne venni a szervezésben és lebonyolításban is.

Megérkeztünk egy igencsak szép házhoz, rendezett udvarral, kerttel. Kínai bambusz is van a kertben, legalább 3 emelet magas! Bementünk, az igazgató úr bemutatott a családjának, a feleségének és a gyerekeinek.

Majd az asztal felé irányította a tekintetünket. Amikor az asztalra néztünk, és közelebb mentünk, nem arra számítottunk, ami ott a szemünk elé tárult! Igazi terülj-terülj asztalkát varázsolt az igazgató úr felesége. Annyi étel volt az asztalon, hogy abból 3 féle menüt simán ki lehet hozni. Elkészítették kb az összes létező helyi fogást, amit csak tudtak. Halat, csirkét, marhát, zöldségeket, gyümölcsöket. Még két doboz Heineken-t is kaptunk ajándékba, amit eddig a boltokban nem láttam, szóval nem elképzelhetetlen, hogy ezt valahonnan külön nekünk hozatták, de ez majd kiderül, ha elmegyek bevásárolni (amit egyébként az alkalmazottak szoktak intézni). Minden esetre a helyi viszonyokhoz és fizetésekhez képest ez biztos, hogy sokba került a vendéglátóinknak.

Kaják:

-          Matoke: ez a zöld banán. Egyben héjában sütve és pépesítve lehet fogyasztani. Itt minden BANANA, ami a banánfán terem: yellow banana (ez az amit mi Európában banánként ismerünk, de itt 10-szer finomabb), a matoke ugyanakkora, csak zöld, ezt nyersen nem lehet fogyasztani. Láttam még minibanánt is de azt még nem volt alkalmam megkóstolni.

-          Mbuguju: főtt bab és kukoricaszemek keveréke, mielőtt elkezdtek volna krumplit termelni, ez vol a helyiek egyik fő étele, kifejezetten Kisoroi étel, nagyon finom.

-          Tilápia: sajnos ennek mér nem maradt hely, de rántott halfiléként volt tálalva.

-          Csirke: egy csirke 2500 Ft-nak megfelelő uganda schillingért (UGX) vásárolható meg, ami itt drága dolognak számít, de egyet azért levágtak a kedvünkért! Rendkívül ízletes, tanyasi csirke jellege van, tehát hús az nem sok van rajta.

-          Rizs: mindenféle fűszerezéssel ízletes köret. Nagyon sok indiai lakik itt, így a curry, masala és társaik nagyon népszerű fűszerek.

-          Yam gyökér: főzve ettük, nekem kissé ízetlen, főttburgonya állagú zöldség, de valami szósszal feldobva tuti jó lehet.

-          Sütőtök: nagy darabokban együtt főzték meg a yam gyökérrel és némi fejtőbabbal. Édeskés, kellemes ízű étel.

-          „Dzsinát” szósz: Kisoroi helyi étel. Lisztté darált földimogyoróból készítik. Édes, kissé sűrű mártásra emlékeztet. Nagyon jó íze van, és a többi ételhez is remekül passzolt.

-          „Greens” vagy „Dódo”: ez a kertben növő helyi növényből készült salátaszerűség.

-          Volt még egy hatalmas zöldségtál: ananász, banán, mangó, görögdinnye és alma volt rajta. Az ananász elképesztően finom! Egy ananász 1000 UGX, tehát kb 100 Ft a piacon, így olcsónak mondható, és mézédes.

A kiadós ebéd után ellátogattunk Ema igazgató úr iskolájába. Az hogy ő az igazgató és/vagy a tulajdonos, nem teljesen egyértelmű, de szerintem mindkettő.

Az osztályokat P1-től P7-ig számozzák, hasonlóan, mint a mi általános iskolánkban. 4 tantárgyat oktatnak: matematika, tudomány, angol, és valamit, amit „social studies”-nek hívnak. Ez utóbbi leginkább valamiféle hely- és társadalomismeret lehet, de a földrajzi vonatkozásban biztos, hogy van átfedés a „science” tárggyal is. Minnél idősebbek a gyerekek, annál többet tudnak, annál szélesebb körben tanuják pl. a földrajzot is. Az elsős, másodikos és harmadikos gyerekek nem tudják mi az, hogy Európa, az idősebbek kezdik megtanulni az országokat is és azok városait, fővárosait. Ebben nagy segítségükre van a foci, ugyanis általában azokat az országokat hamarabb megtanulják ahol a kedvenc csapatuk játszik.

Mondanom se kell, oda vannak a fényképezőgépért, így majdnem minden diákról kellett valamilyen fényképet készíteni, haverokkal, osztállyal stb…

Gyors látogatás a bisztróban (megkérdeztük minden rendben van-e, volt-e vendég stb…), majd irány haza a hotelbe.