98. nap. Október 1. Csütörtök.

Piacnap, irány a város. 

Van mit összeszedni a piacokról, ugyanis a személyzet kajáját is meg kell venni, így hosszú a lista. Szilásszal elindultunk a beszerző körútra.

Persze mindenhol előre kell küldeni, mivel amint meglátnak, megemelik az árakat. Páran rájöttek, hogy akkor semmit nem fogok venni, így e kevés embert igyekszünk felkeresni, több-kevesebb sikerrel.

A krumplivásárlás különösen fárasztó élmény volt. Egy zsák krumplit akarunk venni, ami kicsit több mint 100 kiló. Sikerült megalkudni, de így is 5000 shillinggel többet kellett kifizetnünk. Beálltam a kocsival a lehető legközelebbi pontra. Kis kerülőt kellett tennem, mivel egy helyi irodai idióta az út kellős közepén hagyta a szolgálati terepjárót, és nem fértem el mellette sehogy sem. 2,5 méterre, a másik oldalon megálltam, némi manőverezés után. A srácok berakták a krumplit a csomagtartóba, majd közölték, hogy mennyit fizetek a szállításért. Mivel a zenés ügyben tapasztalt tétlenség, az állandó koldulás és hasonló apró dolgok miatt pattanásig feszült idegekkel ültem vissza a kocsiba, majdnem elküldtem melegebb éghajlatra őket, nem éppen kedves verzióban, de valahogy sikerült megértetni velük, hogy 2 méterért egy fillért sem fizetek, mivel így is drágább volt a krumpli, mint legutóbb, úgyhogy azt tegyék el zsebre, ha akarják. Ha nem, akkor vigyék vissza, majd én elhozom onnan egyedül. Beindítottam a kocsit és elmentem.

Oké, ez megvan. Vegyünk babot, meg zöldségeket, gyümölcsöt, meg mittudom én még mit kell venni, Szilásznál a lista, majd intézi.

Babot nem sikerült venni, mert a szokásos 1500-körüli ár helyett most éppen 2500/kg áron akarták adni mindenhol, így bab nem lesz a menüben egy ideig.

Átmentem a Golden Monkey-ba, meglátogatni Shebát, mivel Kampalában elesett, és feltehetőleg megrepedt a bal lábában valamelyik csont. Szerintem a nagy lábujja, de semmi pontosat nem tudtam kideríteni. Két mankóval járkál szegény, és egy marék gyógyszert is felírtak neki. Megnézegettem őket, az egyik fájdalomcsillapító, a másik gyulladáscsökkentő, a harmadik diclofenak, a negyedik immunerősítő, az ötödik pedig elméletileg, a leírás szerint speciális emésztési zavarokra és refluxra van kitalálva, ezt nem tudom miért írták fel neki, de szorgalmasan eszegeti őket.

Elmentünk a piacra is kakast venni ebédre. Ki sem szálltunk a kocsiból, én vezettem, mivel Sheba nem tud a lába miatt. Kiordított az ablakon, hogy HÉÉÉÉÉÉÉ, kell két kakas ebédre, 20.000/db-ért. Hozták is szorgalmasan az árusok a jószágokat. Megnéztük őket, kettőt bedobtunk a kocsiba, majd amikor Sheba fizetni akart kiderült, hogy hát ezekért 25.000-et kéne fizetni. Na azt mér nem! A kakasok repültek kifelé az ablakon vissza a gazdihoz.

-Kurvagyorsan hozzatok két másikat, ami legalább ilyen jó, de 20.000-ért!

Hoztak is, bár kicsit méltatlankodva közölték, hogy nem szép dolog a muzungutól, hogy nem akar 20.000-nél többet fizetni. Nem tudok meghatódni tőlük, ha ez az ára, akkor nekem is ez az ára. Ha meg nem adják oda, akkor vigyék haza és veszekedjenek az asszonnyal, hogy miért nem pénzt vittek haza.

A Rafikiben elkészítették az egyik kakast ebédre. Én ugyan már ebédeltem 3 órája, de második ebédnek egy grillcsirke fele megteszi.

Este megérkezett a sárga busz 22 muzunguval. Angolok, írek, ausztrálok, belgák…azt hiszem. Elég vegyes banda, fiatalok, öregek egyaránt. Vannak kedves, beszélgetős emberek, és vannak kifejezetten zárkózott, magukba forduló arcok is, akik még visszaköszönni sem tudnak. Akikkel lehetett, sokat beszélgettünk. Örültem neki, hogy végre hasonló kultúrkörből is akad beszélgető partner. Nincs bajom a helyiekkel, de azért én még európai vagyok.

Mindenki megkérdezte, mit csinálok itt. Elmeséltem röviden, hogy kerültem ide, és mit csinálok. Szerencsére a fél társaság másnap nálunk ebédelt, vagy kávézott. Nagyon tetszett mindenkinek a bisztró,a kiszolgálás, az étel és minden. Az egyik csávó azt nyilatkozta, hogy egész Afrikában itt ette a legjobb hamburgert. Elmondása szerint 2-szer körbejárta már a kontinenst, így ez felettébb nagy elismerésnek számíthat.

Fáradtak voltak a 12 órás úttól, így 8-körül elköszöntem és visszakocsikáztam a hotelba. Louben a bisztróban maradt, kicsit bandáznak Szilásszal.