Jó hírrel indul a nap. A reggeli kávém közben Louben szólt,
hogy kikelt két kiscsibe! Remek!
Megyek is megnézem őket. Nagyon aranyos kis
pehelycsomók. Az öreg sárga tyúk a mama, amelyik már akkor itt volt, amikor
megérkeztem. Vigyáz rájuk, melengeti őket és ezerrel keresi nekik a kaját.
Főleg rovarokat igyekszik kikapirgálni a földből. 5 perc kapirgálás, majd 10
perc pihenő következik. Az itatókat visszatettem a földre, remélem, isznak a
kicsik. Holnap kapnak egy kis vitaminkoktélt.
A többi csirke se piszkálja őket. Ha esetleg valamelyik
mégis 5 centinél közelebb mer menni, az anyuk olyat odavág neki, hogy azonnal
az udvar másik végébe fut a „betolakodó”.
Az Ugandai Függetlenség Napja van, így elvileg ez
munkaszüneti nap. Az irodák zárva, de a legtöbb bolt nyitva van. Főleg az
indiaiak, mivel őket nem érdeklik az ugandai ünnepek.
Elmentem megnézni mi is ez a mulatság, de semmi különösebben
érdekeset nem találtam. A focipályán felvonultak az iskolások, katonai
dísszemle volt, beszédeket mondtak, és kb ennyi. Egy csapat hülyegyerek
megtalált, hogy igyak velük egy sört. Nem nagyon akartam, de közölték, hogy
ingyen adnak egy sört, és igyak velük, mert Mr.Muchát mindenképpen szeretnék
vendégül látni egy italra. Na, jó. Ittam egy sört, közben fárasztottak a
marhaságaikkal, aztán mentem tovább.
Debora közben ismét megérkezett Kisoroba. Megbeszéltük, hogy
iszunk egyet valamikor este, de nem tudom, lesz-e belőle valami, mivel most épp
fél 8 van. Ez nekem már este. Az utcák korom sötétek, közvilágítás ugye
egyáltalán nincsen,, és a létező összes ember vonul hazafelé, így egyelőre
maradok a Bisztróban. Nincs kedvem senkit elütni, vagy a részegeket kerülgetni
hazafelé.
Csodák csodájára visszajött az áram a Bisztróban, így
legalább ezt a pár sort leírom, amíg várok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.