115. nap. Október 18. Vasárnap.

6:40-kor hívott Szilász, hogy a reggeli benne van-e az árban? Nem voltam boldog a hívástól, de mondtam, hogy igen, aki a neten foglal, annak benne van a reggeli az árban. Legalább megkérdezte, ez a jobbik eset.

6:45-kor a szomszéd benyomta a reggeli híreket kakaón.

Musa is felhívott fél 8 körül, hogy van egy eladó kakasa, ha érdekel, akkor elhozza most. Oké, hozzad. Megvan az ebéd.

Feljöttem a Bisztróba, de a kakast otthon hagytam, így pár száz méter múlva visszafordultam érte. Az úton mászkáló emberek elég értetlenül néztek, hogy mit csinálok, de nem nagyon érdekel. Ha elmagyaráznám nekik, akkor se biztos, hogy felfognák.

Shebával azt tervezzük, hogy grillezünk egyet a Mutanda tónál, remélem, ma később jön az eső, és jó időnk lesz a tónál.

Hannah, Max barátnője is velünk tartott a grillpartyra, ami egész jól sikerült, bár köretet elfelejtettek készíteni a csirkéhez, és valahogy csak az egyik combja került az asztalra. Igazán kedvelem Shebát és az embereit, de nem nekik vettem. Mindegy, legalább az italokért nem kellett fizetni.

Beszélgettünk minden féle témáról, az UN segélyeiről, a választásokról Ugandában és Kongóban. A kongói helyzet nem nagyon érdekel, nem is tudunk túl sokat róla. Ami az ugandait illeti, ennek sajnos közvetlen hatása van a zajos szomszédunk miatt. Erről is esett szó. Sheba elmondta, hogy mit mondott tulajdon képpen Bosco, amikor leültünk beszélgetni vele. Annyit mondott, hogy ő élvezi a zenét, az emberek boldogok tőle, és ha ez nekem nem tetszik, dugjam be a fülem. Szarik a törvényekre, rá ezek nem vonatkoznak, úgyhogy röviden, tömören mindenki bekaphatja. Talán szerencse, hogy nem ott helyben fordította le Sheba a mondatokat, bár azt nem értem, hogy a helyi főnök, aki ott volt velünk, miért tűrte el ezt a beszédet és modort.

A szomszédokat is furcsállom. Kezdenek elképesztően kétszínűnek mutatkozni. Ha én panaszkodom, akkor ők is, de amint hazamegyek, vagy megfordulok, megint senki nem csinál semmit. Félnek vagy nem félnek, azt nem tudom. Húszan vannak egy ellen. Most azt hallottam, hogy Bosco egy sötét varázsló, és elátkozza, aki ellenszegül….valami ilyesmit. Hihetetlen, de a helyiek úgy tűnik, még mindig hisznek a varázslatokban. Van a városban két ember, akik a térdeiken közlekednek, mivel nem tudnak járni. Elég csúnya izomsorvadással küzdenek, de a helyiek azt hiszik, hogy valaki megátkozta őket és azért nem tudnak járni. Nehéz ilyen mély ostobasággal harcolni, de talán én is felöltöm a varázsló köpenyem. Hátha akkor történik valami. J

Szóval október 26-án lesz a parlamenti képviselők választása. Addig a fű is megáll a növésben. Utána talán lesz valami eredmény. Ha továbbra sem változik a helyzet, akkor ki lehet hívni a rendőrséget. Ha az sem működik, akkor el lehet menni Kampalába, a helyi irodista lusta szemétládák főnökeihez panaszkodni, hogy itt senki nem csinál semmit. Ezzel csak annyi a gond, hogy ezután nem lesz több „barátom” az itteni irodákban, és ettől alkalom adtán igen nehéz lehet az élet, így ezt lehetőleg elkerülném.

A harmadik megoldási lehetőség Sheba szerint az, hogy kibékülök Boscoval. A helyzet az, hogy nem vesztünk össze, csak van egy kis problémánk, amit hiába igyekszem megoldani, nem nagyon sikerül. Nem tudom ugyanis elmagyarázni ennek a félnótásnak, hogy ez nekünk probléma. Nem érti, hogy miért, hiába magyarázzuk többen is. Szarik az egészre, most 10:07-van, és ordít a zene. Őt nem érdekli senki más, saját magán kívül. Így nem tudom, hogyan lehetne „kibékülni”. Én pénzt nem adok neki, az biztos. Az összes idióta szomszéd is elkezdene idegesíteni valamivel, csak hogy pénzt kapjanak ők is. Ez sem megoldás, mindemellett nem garancia arra, hogy a zene elhallgat.

A beszélgetés után visszamentünk a Golden Monkey-ba, inni egy sört. Max is csatlakozott, aminek az lett a nem várt eredménye, hogy hajnal 4-ig ittunk. Mivel whiskey nem volt, Max vett egy üveg Uganda Waragi-t, és azt kezdtük el pusztítani a sör mellé. Tovább beszélgettünk az élet nagy dolgairól, az európai migránskérdésről, emberekről, történetekről, és sok másról. Egész érdekes társaság vagyunk. Egy amerikai mérnök, egy Svéd friss diplomás lányka, egy ugandai vállalkozó és egy Afrikába csöppent magyar agrármérnök, aki vendéglátós lett. Egy Dél-Amerikai és egy Ausztrál talán hiányzik, de sajnos nem találtunk egyet sem. J

Hajnali 4-kor értem a Bisztróba, szegény Szilászt felkeltettem, de nem tűnt különösebben meglepettnek, vagy sértődöttnek. Sőt, kicsit olyan volt, mintha számított volna rá, hogy az éjszaka közepén fel fogom kelteni. Másnap kiderült, hogy itt mindenki kommunikál mindenkivel, gyakorlatilag azonnal, h valamit ők tudni akarnak. Csak akkor nem, amikor én akarok tudni valamit. Akkor valamiért kurvasokáig tart kideríteni egy információt.

Ezek ismeretében továbbra is kívülállónak érzem magam, és feltehetően ezt az itteniek 99%-a is így gondolja. Technikailag igazuk van, mivel nyilvánvaló tény, hogy nem vagyok afrikai, de ennél kicsit többről van szó. Talán idővel ez majd változik, majd meglátjuk, milyen események jönnek még.

Néha megértem az indiaiakat, akik itt dolgoznak. Úgy beszélnek az alkalmazottaikkal, mintha a seggükből rángatták volna ki őket. Lekezelően, néha megalázóan, parancsolóan, mintha rabszolgák lennének. Ez európai szemmel rendkívül szokatlan, és számomra visszataszító viselkedés. Különösen akkor, amikor a mi indiai vendégeink beszélnek úgy az alkalmazottainkkal, mintha kóbor kutyák lennének. Az a baj, hogy az indiaiak sem ismernek más módot a kommunikációra, így ezen nem nagyon tudok változtatni. A srácokat láthatóan nem igazán zavarja a dolog, én meg túllépek a dolgon és le van tudva az egész. Legalább sokat vannak nálunk és fizetnek. Az a legszerencsésebb eset, amikor más vendégünk nincsen, mivel az indiaiak ordítanak. Ha kell, ha nem. Szól az indiai muzsika a telefonról mindenhol, és a szobájukból ordítanak a konyhába, ha valamit enni vagy inni akarnak. Legszívesebben tarkóncsapnám az összeset, hogy tanuljanak valami modort, de ez itt nem működne, így felesleges energiapazarlás lenne, nameg a vendégért „mindent” ugyebár.

Beestem az ágyba és aludtam.