109.nap Október 12. Hétfő

Felmentem a Bisztróba, ugyanis piacnap van, és van mit vásárolni. remélem, ma mindent sikerül beszerezni.

 Elindultunk a piac felé, amikor Debora hívott, hogy merre járok. Tegnap ugyan mondtam, hogy 11-kor megyek a piacra, és az órámra nézve nem is késtem 10 percnél többet. Szilásszal megvártuk Deborát a kapunál, majd bementünk körülnézni. Én „mukeni”-t vettem a csirkéknek a táphoz, Debora a mindenféle szöveteket nézegette, meg babot próbáltunk venni, de nem volt jó minőségű, vagy eszement árakat akartak érte. Két fehér ember az már 3,5-ös szorzó az árakat illetően. egyébként elég lightos nap van, nincs tömeg. Én nem bánom, mert nem szeretem a zsúfoltságot, de ez azzal is jár, hogy sokkal kisebb a választék.

Felmentünk a zöldségpiacra is maraqujáért meg paprikáért. Debora vett két csirkét ebédre, az egyiket Shebának, a másikat nekünk. Azt mondta, még sose vett csirkét senkinek ajándékba… örömmel elfogadtuk a csirkéket, bár az alku része nem volt egyszerű, de sikerült.

Vásárlás után beültünk a Bisztróba ebédelni, Sheba is megérkezett. Paradicsomos húsgombócot ettünk sültkrumplival.

Judith nem került elő reggel, és a telefonja is ki volt kapcsolva. Mindkettő. Így Sheba nem volt teljesen nyugodt, és a fél falut elküldte, hogy azonnal kerítsék elő Judith-ot. Kettő körül magától előkerült, de még mindig senki nem tudja miért tűnt el, és hol volt. A mai nap ezzel az idegeskedéssel telt, már ami Shebát illeti.

Én visszamentem a hotelba, hazavittem a bevásárolt cuccokat. A csirkeólhoz érve éppen azt láttam, hogy a csirkék valami nagyobb darab dolgot „tépnek cafatokra” és eszik meg. Sajnos az egyik naposcsibe volt az a dolog. Nagyon nem örültem neki, és egyáltalán nem értem, hogy mi történhetett. Kaja van bőven, víz is van, hely is akad, és eddig nem bántották őket, így egyelőre fogalmam sincs mi történhetett. De akkor sem vagyok boldog tőle.

A szomszédot sehogy nem tudom előkeríteni, hogy egy kicsit meggyorsítsam a földvásárlást, mivel akkor sokkal több hely lenne a csirkéknek, és a hasonló balesetek elkerülhetőek lennének.

A hazahozott kakast beraktam a raktárba, de 5 perc múlva valahogy a tyúkólban volt, persze összekötött lábbal, és Józsi épp azon dolgozott, hogy eltávolítsa a félig mozgásképtelen vetélytársat az udvarból. Az meg persze nem tudott elmenekülni. Erik meg ott állt és nézte, ahogy Józsi tépi a másikat.

-Hogy a fenébe került a kakas a kerítésen belül?

Erik:-Én tettem oda.

-De miért? Mondta valaki, hogy tedd oda? Nem véletlenül a szobába tettem!

Bementem a baromfiudvarba, és visszapakoltam a kakast a szobába. Majd holnap megesszük ebédre.

Visszamentem a városba, mivel Brúnó kajáját elfelejtettem elhozni, ha már végre megérkezett. 25 kilo marhahúsos kutyatáp.

Ittunk egy finom kávét a Bisztróban, majd átmentünk a Rafikibe a másik kakassal, amiből vacsora lett. Mondhatni a szokásos társaság: Sheba, Debora, Knight, Én, illetve beugrott Bruce is, meg érkezett két amerikai turista, vagy önkéntes, ezt nem tudom. Botrányosan unalmas formák voltak, különösen a csaj. Flegma, életkedvtelen ostoba kaliforniai picsa, elképesztően rossz testtartással. Az állandó arckifejezése olyan volt, mint aki egy rohadt citromba harapott, és kiköpni sem tudja a savanyú és büdös gyümölcsdarabot.

Közben próbáltuk megszerelni a hifit, hogy valami zenét is tudjunk hallgatni az italozáshoz. az italozás apropója az volt, hogy Debora holnap reggel elutazik Kampalába, majd visszarepül Hollandiába, így egy apró búcsú bulinak indult az este.

Sheba még mindig ideges volt Judith miatt, így neki nem kellett volna fele annyi viszki sem a berúgáshoz, mint amennyit megivott.

Deborát hazavittem a Sawába, majd visszamentem a hotelba, de előbb beugrottam a Bisztróba a 2 kg darált húsért, ami két napja a fagyasztóban pihen, mert mindig elfelejtem levinni a hotelba.

A hotelba érve betettem a húst a fagyóba, majd elindultam a szoba felé, de persze már vak sötét volt, így az utolsó pillanatban vettem észre, hogy az éjjeli őrök kifeszítették a ponyvájukat az eső ellen. A ponyvát pedig az ösvénye átívelő, három kötél tartja a helyén. Ezeken majdnem sikerült teljeses sebességgel keresztülhaladni, de szerencsére az elsőnél megálltam, és a ponyva is a helyén maradt.