101.nap. Október 4. Vasárnap

Reggel 9 körül keltem a városban. Elképesztően kényelmetlen az ágy a Sawában…Batwákra méretezték, ami azt jelenti, hogy kb 170 hosszú, szóval erősen lelógok róla. Nem volt túlságosan széles sem, de azzal nem volt baj. A két párna, ami az ágyhoz tartozik nagyjából olyan, mintha egy nagyobb, és egy kisebb kövön kéne aludni. Szóval nem volt valami kellemes. A betérő vendégektől ezért a szolgáltatásért nagyjából 15 amerikai dollárt kérnek egy éjszakára. Ötöt sem fizetnék, nemhogy 15-öt! Szerencsére én mentesültem a kötelezettség alól.

Reggel ugyan erősen tágra nyílt szemekkel néztek a recepciónál, hogy én meg hogy a viharba kerültem ide egyáltalán, de mivel ismernek, egyedül jöttem ki a szobából, és elmagyaráztam mi van, nem volt semmi fennakadás.

Hazamentem a Hotelba, minden rendben van szerencsére. A kakast bedobtam a csomagtartóba, vettem még egyet Augustintól, majd gyors tusolás után visszaindultam a Sawába, felvettem Deborát, majd a Rafikiben találkoztunk Shebával. Átpakoltunk mindent Sheba autójába, majd elindultunk a Mutanda Kempinghez, hogy ott fogyasszuk el a csirkéket, illetve „strandoltunk” is egy kicsit.

Van egy stég a tavon, amiről a helyiek szoktak ugrálni, vagy csak beesni a vízbe, józanul, de inkább ittasan. Mivel senki ne tud rendesen úszni, mindenki mentőmellénnyel „úszik” vagy ugrik a vízbe. Sőt, még mentő övet is hoznak!

Ahogy ücsörögtünk a stégen, a nap kicsit megsütötte Shebát, így elment szunyókálni egy kabinba, mi meg ott maradtunk. Én átvettem a fürdőnadrágomat, és ugrottam egy szép fejest! A víz kellemesen hűvös, de nem igazán hideg. Frissítő úszás volt. Kimásztam a stégre-ez volt a legnehezebb feladat az egészben, mivel létra vagy ilyenek nincsenek.

Nagyjából 10 perc múlva megérkezett egy rakás helyi forma, úszni és sörözni. Az egyikük, Roger, eszméletlenül be volt tépve és ittas is volt. amint ez igen hamar kiderült, ő a csoport bohóca, ugyanis mindenki szívatta és viccet csináltak belőle, amin aztán mindenki jót röhögött.

Kérkedett vele, hogy ő bizony hatalmas kígyókra szokott vadászni, és elképesztően jól úszik. Egyik sem igaz, de azért elhittük neki. Debora is nagyon tetszett neki, de nem volt kölcsönös a vonzalom, így én lettem Debora férje. A srác egyből arrébb ült fél méterrel, de azért dumáltunk tovább. 

Kisvártatva beugrott a srác is a vízbe, természetesen csak mellényben, amit nem tudott bekötni, így némi segítségre szorult. Debora is beugrott, én is, de hamar kimásztunk. Kicsit csodálkoztak a helyiek, hogy nem kell mentőmellény. Robert akkor akart bemenni, amikor kijöttünk, így panaszkodott egy kicsit, de aztán beugrott. Elképesztő. Kicsit közelebb kapálództa magát a stéghez és a parti nádashoz. Ekkor ordítva közöltük vele, hogy egy hatalmas kígyó van mögötte, és épp felé tart. Robert eszeveszett kapálódzásba kezdett, de 10 centinél többet nem haladt előre, közben nyelt egy kis vizet, és ordított, hogy kíííígyóóóóóóó kíígyóóóó, meg akar eniiiii! Mi meg persze visítva röhögtünk a stégen, a többi helyi fazonnal együtt.

Bedobtam a mentőövet neki, miután visszakalimpálta magát 10 méterrel beljebb, hogy kapja el, mert fáradt. A szél viszont szépen lassan kifújta a mentő övet a partra, így akármennyire csapkodott, nem tudta elérni az övet. ezen megint jót nevetett az egész banda, de aztán kihúztuk a vízből szerencsétlent.

Megérkezett egy francia párocska is úszni egyet. Ez ismét remek alkalom volt a szórakozásra, mivel látszólag ismerték Robertet, aki megpróbált franciául beszélni, de a „zsötemí”-n kívül nem sokat tudott mondani, de ezt rendkívül komikusan adta elő. Persze megint belökték a srácot a vízbe, aki igencsak meglepetten csapkodott a tóban.

Ezután a francia srác odaadta neki a távcsövet. Ettől el volt ájulva. Hát ez meg miféle varázslat lehet. azok a kövek ott a hegyen nagyon közel vannak. Hogy lehet ez? És ti, ott a vízben, miért vagytok ilyen nagyok, és miért vagytok ilyen közel. Menjetek messzebb azonnal! Közben kapálózott és legyezett a srácok felé. Pontosan olyan volt a jelenet, mint a filmekben, amikor egy bennszülött először néz bele egy távcsőbe, és baromira nem érti, mi történik. Elképesztően komikus volt.

Összepakoltuk a cuccainkat és visszamentünk a táborhoz, mivel hatalmas és fekete esőfelhők gyülekeztek, és nem akartuk megvárni, míg ideérnek.

Elfogyasztottuk a csirkéket, majd visszaindultunk a városba. Én hazajöttem a Hotelbe, és amint a szomszéd abbahagyta a zenélést, aludtam.