103.nap. Október 6. Kedd.

Reggeli után a Bisztróba mentem, és mit ad Isten, Tushabe pont megérkezett begyűjteni a gratulációt, és persze előállt egy-két javaslattal, hogy hogyan képzeli ő az együttműködést. Sajnos az összes javaslat, kizárólag a pénzről szólt, amit neki kéne adni. Igaz, nem nyíltan, csak burkoltan. Mind önző, a mi érdekeinket figyelembe nem vevő javaslatok voltak, amiket nem tudtam elfogadni. Vagy kitérő választ adtam, vagy annyit mondtam, hogy majd gondolkozom rajta.

Felajánlotta a segítségét is, erre közöltem, hogy a ZAJ, ami a szomszédunkból jön, az a Hotel elsődlegesen megoldandó, és egyben legnagyobb problémája. Ameddig ezt nem sikerül megoldani, addig sajnos nincs mi másról beszélnünk.

Természetesen jött az ötlet, hogy akkor fizessük ki Bosco egyik kölkének a tandíját…ezt már fentebb leírtam…

Hiába magyaráztam, hogy de mégis hogyan fizessük ki, ha ez a bolond öregember zajong, ezzel elriasztja a turistákat, és nem lesz bevételünk, amiből kifizessük a tandíjat!? Nem hiszem, hogy nektek nagyon magyarázni kéne a dolgot, de Ő nem érti. Illetve lehet, hogy érti, de ebből neki semmi haszna nem származik, így kussolt.

Na itt jött a példa, hogy de 2 km-rel odébb is van zene, és a szomszédban meg iskola van és panaszkodnak, hogy nem lehet tanítani a zaj miatt.

Persze, hogy nem lehet, én is háborognék hasonló helyzetben. Állítólag a zenész csávó a saját zenéjét reklámozza, azért ordít 500 db-el a hangszóró, az iskola közvetlen szembe szomszédságában. Biztos szükség van erre, hogyne, aha, persze. Tushabe azt tudta mondani, hogy hát nem kellett volna oda iskolát építeni….

Mert egy helyi önjelölt DJ bizonyára fontosabb, mint 200 gyerek zavartalan tanulása, akik esetleg többre vihetik, mint a szomszédjaik, vagy a szüleik, és talán nem csak kapálni fognak naphosszat a jövőben, de ez Tushabét megint csak nem érdekli.

Mondtam, hogy nem ismerem a szituáció hátterét, de ha a mi esetünkre fordítjuk le a dolgot, akkor talán Bosconak kellett volna máshol zenélnie, mivel itt egyszer már befejeztettük a zenélést, némi rendőrségi közreműködéssel, ahogy tudom. Ebből talán lehetett volna tanulni, és nem itt nyitni az új zajbazárt.

Meg, hogy ha már itt ez a befektetés megvalósult, akkor ugye nekünk hozzá kéne járulnunk a közösséghez.

Elmeséltem, hogy abból az adóból, amit a befektetők befizetnek, abból épültek az aszfaltozott utak, abból volt pénze a városnak a szép virágokra, amiket ültettek (mert állítólag ez is az ő ötlete volt), és ha már ilyen kedvesen elárulta, hogy a városi tanácsnál dolgozott, az ő fizetése is a befektetők pénzéből került kiosztásra. Mindemellett hetente százezreket költünk a vásárlásra, ami szintúgy a helyi gazdaságot élénkíti, és mivel a piacra megyünk, a közösséget szolgálja. Fizetjük az adót is, ami szintén a város és a falu zsebeibe folyik, így igazán nem lehet azt mondani, hogy mi nem járulunk hozzá a közösséghez.

De ez ugye nem az Ő zsebébe folyik, így ezt elég nehezen vette tudomásul.

Itt elakadt a lélegzet, és valami teljesen másról kezdett el beszélni, hogy a többi hotel meg a kert, meg a város meg a kisfaszom….senkit nem érdekel. Kedvesen gratuláltam még egyszer, majd elbúcsúztam.

Igen sajnálatosnak vélem, hogy egy ennyire önző és ostoba ember meg tud nyerni egy választást, és hatalom kerülhet a kezébe. Ez sajnos úgy lehetséges, hogy egy szavazat kb 5000 shillingbe kerül, és ha hangosan körbeautókázol mindenhol, hogy hééé, szavazzatok rám, adok ötezret, akkor rád fognak szavazni. Ugyanis a földműveseket egyáltalán nem érdekli ki lesz az új bokorfőnök. Bár úgy néz ki, hogy örülnek neki, hogy egy ismerős nyert, ez sajnos akkor is csak a pénzről szól, semmi többről. Most éppen azt várják, hogy mikor lesz az ünneplés, és mikor ihatnak ingyen megint. Ha nem Tushabe lenne, akkor is azt várnák.

Ezután megebédeltem, majd elmentem kirándulni. Kicsit ki kellett szellőztetni a fejem. Tettem egy 3-4 órás túrát a közeli dombokon. Rendkívül jó és nagyon fárasztó is volt egyben, gondoltam, hazamegyek a hotelba és alszom egy jót.

A hazamenéssel nem is volt baj. Megérkeztem, mentem, hogy megetessem a tyúkokat. Délután szoktam nekik füvet adni, nagyon szeretik. Ahogy etetés után ültem az ól előtt, néztem, ahogy próbálják egymás elől elenni a füvet, mintha nem lenne elég mindenkinek, látom, hogy June futva közelít. Ez eddig még nem fordult elő soha. Mi lehet a baj?

Négy kedves európai turista érkezett, és szeretnének itt aludni, de érdekelnék őket az árak és a többi részlet. Kedvesen körbevezettem őket, megnézték a szobát, mondtam egy kedves árat is 2 szobára vacsorával és reggelivel együtt. Maradtak, így lőttek az alvásnak, de legalább vannak vendégek, és ennek mindenki örül.

Megvacsoráztak, majd kiderült, hogy másnap Gorilla nézőbe mennek a Bwindi erdőbe, ami nekem 5-órás kelést jelent. Gondoltam nem baj, majd alszom utána. Igen ám, de ekkor jutott eszembe, hogy másnap 9-kor a Golden Monkey-ban kéne lennem, mert Shebával megyünk Kabaléba elvileg, amit majd még reggel egyeztetünk.

A vendégek megvacsoráztak, majd elfoglalták a szobáikat, és elég hamar el is aludtak, vagy csak nagyon csendben voltak, mivel egy hangot se hallottam. Beállítottam az ébresztőt, majd lefeküdtem én is. Korai lesz a reggel.