97.nap. Szeptember 30. Szerda

Ma sem változott semmi, de legalább csend van reggel, mivel nincs áram. A vízmelegítő szerencsére 3 napig tárolja a meleg vizet, így ezzel nincs gond. Elég fény jön be a hatalmas ablakokon ahhoz, hogy lássak a fürdőben is, így nem kell vak sötétben zuhanyozni.

Az idegesítő szomszédon kívül minden rendben van. Mindenki jól van, a srácok dolgoznak, takarítjuk a kertet. Az egész nap ezzel telik nagyjából. A személyzeti épület előtt gazolunk.

A csirkék is jól vannak, szépen kotlanak, bár az egyik nem éppen mintaanya, így azt a tojást általában egy másik tyúk melengeti. Brúnó is jól van. Aktív, ugrál, játszik, eszik, iszik, jön, megy, intézkedik.

Kiosztottam ma a fizetéseket is, így mindenki boldog.

Felmentem a városba, hogy szilásznak és Patrának is odaadjam a bérüket. Nem töltöttem fent sok időt, mivel semmi érdekes nem történt. Van egy-két vendég, de mindegyikük visszajáró, mondhatni törzsvendég, így velük sincs semmi extra foglalkozni való, a kötelező udvariassági körön kívül.

Nagyjából fél 6-kor értem vissza a hotelba, és találjátok ki mi fogadott?! Bosconál mind a három ipari hangfal kint az utcán, és maximum hangerőn ordít a förmedvény afrikai bazseválás. Nem szoktam halkan zenét hallgatni a kocsiban, de ezt még azt is elnyomta, ahogy elhaladtam mellettük. Leparkoltam, és azonnal felhívtam az RDC-t, aki természetesen nem vette fel a telefonját, vissza sem hívott, így biztosan nem hívta fel Boscot, hogy beidézze elbeszélgetésre, holott személyesen megígérte, kétszer.

Egészen este fél 12-ig szólt a zene, változó hangerővel, de a basszus miatt az egész épület rezonált, így nem volt túl békés a délután és az este.

Több mindenkinek sajnálatomat fejeztem ki, mivel úgy gondolom, hogy ez az ország az adottságainál fogva többet érdemelne. Főleg ez a régió. Csodálatos a környezet, a legtöbb ember kedves, rengeteg a látnivaló, a klíma kellemes. Igazi túristaparadicsom lehetne, a jó értelemben. De sajnos ameddig ilyen Bosco féle emberek vannak, és azok, akiknek az lenne a feladatuk, hogy igyekezzenek segíteni az ország gazdaságának felvirágoztatásában, akár közvetlenül, akár közvetve, az égvilágon semmit nem csinálnak, ez az ország – és talán hasonló a helyzet más afrikai országokban is – ugyan ezen a nyomor szinten fog maradni. Az ország gazdasága 90%-ban külföldi segélyekre és befektetőkre épül. Ha ezeket elüldözik ezek az önző majmok, és azok, akiknek elvileg feladatuk ezt megakadályozni semmit nem tesznek, nem lesz saját gazdasága Ugandának, még 100 év múlva sem. Kár érte.