A reggeli teendők után elmentem kirándulni.
Gondoltam, ismét
ellátogatok a Chameleon Hill-be, de ezúttal találtam egy izgalmasabb és
fárasztóbb utat. Pár száz méter után le lehet térni a fűútról jobbra, fel a
hegytető felé. Van ugyan ösvény, de általában valakinek a házához vezet, így
nem volt egyszerű megtalálni azt az utat, ami nagyjából párhuzamosan halad a
fűúttal, csak 200 méterrel feljebb a hegyen. Volt, ahol elfogyott az ösvény,
így az eukaliptusz erdőn keresztül kellett menni. Ez volt a legjobb része a
túrának.
A hegytetejére ugyan nem sikerült feljutni, mindig volt valami
akadály, vagy bevetett föld, amin azért nem illik átgázolni.
Út közben találtam egy fiatal kaméleont. Nem volt egyszerű
közelebb jutni hozzá, de azért sikerült. A két mellém szegődött kisgyerek
eléggé meg volt rémülve az állattól, főleg amikor megfogtam és meg akartam mutatni
nekik. Nem baj, legalább elmentek. Természetesen az összes gyerek kéregetett
valamit, tollat, füzetet, cukorkát, pénzt. Egyik se volt nálam, egyébként se
adtam volna, de kezd egy kicsit unalmas lenni. Úgy döntöttem megismétlem, amit
mondanak. Bejött. Teljesen összezavarodtak, és befejezték a kéregetést.
Találtam egy gilisztát is az út mellett. Szegényke megijedt,
és összezsugorodott 30 centisre!!!! Kinyúlva majdnem egy méteres az állat.
Elképesztő volt!
Beugrottam a Chameleon Hill-be köszönni a srácoknak.
Bemutattak egy elképesztően arrogáns és nagyképű figurának is, aki most a főnök
ott. Legszívesebben arcon vágtam volna egy szívlapáttal. Igazi beképzelt
faszkalap. De legalább messze van, és nem kell naponta elviselni.
Visszaértem a hotelba, megetettem a csirkéket, letusoltam,
vacsoráztam egy kis csirkerizst. Ezek után megyek aludni, mert nem érzem a
talpaimat, és eléggé elfáradtam a hegymászásban. Jó8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.