90. nap. Szeptember 23. Szerda.

Egészen éjjel 1-ig nem tudtam elaludni, így a szokásosnál jóval később, fél 10-kor keltem. Akkor is csak azért, mert Louben bekopogott az ablakon, hogy jól vagyok-e, nincs-e bajom vagy valami, mert aggódtak, hogy még nem kerültem elő. Kedves tőlük. Mondtam, hogy semmi bajom, mindjárt megyek. Eddig nem is értettem minek keltettek fel, ébren voltam már egyébként, de ekkor néztem rá az órára.

Megreggeliztem, majd megnéztem az új csirkét, amit Musa hozott. El akarta adni, mivel éppen nincs pénze, és mivel 3 csirke kotlik, pont elfér még egy az ülőrúdon. Persze a többiek piszkálják és kergetik, de majd megszokja, ahogy a többi is megszokta. Kicsit lóg a jobb szárnya, de egyéb baja nincs. Remélem, ez is csak a kezdeti stressz miatt van. Ha leengedi a másik szárnyát is, akkor az gyanús, úgyhogy vagy nem veszem meg, vagy megy a levesbe.

Megszeretem a wc-t. Kizárólag a „nájlonpungás” tömítős megoldással sikerült. Elképesztő, de itt úgy tűnik ez az élet szerves része. A csappal egyelőre nem tudok mit kezdeni. Nem sikerült megfejteni, mitől nem működik, de dolgozom rajta. A meleg vizes csavaró egyszerűen leesett és sehogyan nem tudom visszarakni a helyére, tehát a srácoknak nincs meleg víz egy ideig. Igaz, hogy őket ez nem annyira zavarja, szóval van időm kitalálni, mi a hiba.

Felmentem a városba, hátha van áram, mivel meg kéne írnom a Bisztró reportot, de persze akkor ment el az áram, pont, amikor megérkeztem. Szilásszal elmentünk megnézni, hogy van-e a TOTAL kúton gáz. Nincs, de állítólag szombaton lesz. Mondtam a menedzsernek, hogy két palackot foglaljon le nekem, mert KELL! Ha szombaton se lesz gáz, akkor Kabaléból kell hozatni. Még így is olcsóbb lesz, mint a másikat megvenni és átszerelni mindent.

Visszafelé beugrottunk a malomba, rendeltem 50 kiló kukoricadarát a csirkéknek, holnapra kész lesz állítólag.

Brúnó kajája sem érkezett meg, az indiaiak azt mondták, hogy csak jövő héten jön az autójuk a kajával, szóval addig marad a helyi koszt.

Szilász közben elmesélte, hogy tegnap mind a négy indiait megverte billiárdban, szóval, mivel egyébként se tudok mit csinálni, elmentünk billiárdozni. A pub 15 méterre van a Bisztrótól, ami egyébként teljesen üres, így gondoltam, belefér. 500 peták egy játék, bedobós használt asztal, kicsit megviselt dákók, de legalább kréta van és szabad az asztal is. 7:1-re nyertem. Szilász kicsit el volt keseredve, de mivel tétje nem volt a dolognak, azért nem a világ vége. Visszamentünk a Bisztróba, áram még mindig nincs. Kártyázunk. Szilásznak ebben se volt szerencséje, így inkább elment valami hivatalos papírokat intézni. Előre szóltam, hogy régebben ügyes voltam billiárdban, csak rég nem gyakoroltam…

Fél hat körül visszajött az áram, így a kártyát eldobva nekiláttam a csodálatos táblázatoknak és az emaileknek. Szerencsére sikerült mindent elintézni, amit kellett.

Átugrottam a Rafikibe, a Golden Monkey-ba is köszönni a srácoknak, lányoknak. Jött egy adag turista is, gondoltam megyek, barátkozom egy kicsit a fehér arcokkal, de mindegyik elbújt a szobájában, szóval hazafelé vettem az utat a Hotelba.

A csirkék kergetőztek az ólban, amit vagy bővítenem kell, vagy venni egy darab földet a szomszédban és oda felhúzni egy nagyobbat, mert kezd zsúfolt lenni egy kicsit a lekerített udvar részük. Amelyik kotlik, az ki sem jött az ólból, azokkal nincs gond.

Megyek, megvacsorázom, aztán egy kis írás és/vagy olvasgatás után megyek szunyálni.