84. nap. Szeptember 17. Csütörtök.

Piacnap van ma és csirkét akarok venni holnapra. Reggel 7-kor felébredtem a természet hívására, de ha már ébren vagyok, megnéztem az emaileket, hátha jött visszaigazolás a vízumról. Jött, pozitív, szóval mehetek a határra a vízumért akármikor. Ennek annyira megörültem, hogy nem is tudtam visszaaludni. Ettem egy-két pirítóst és ittam egy teát, aztán irány a város.

Patra elment valamit venni, így ameddig Szilász egyedül van, ismét kártyáztunk. Rommá vertem a srácokat, 15-ből 11-et nyertem.

Ahogy Patra visszajött, elmentünk Szilásszal tyúkot venni. Egyébként kakasokat lehet vásárolni, ezeket főleg azonnali étkezési célokra árusítják. 50 papírért vettünk két elég nagy, húsosnak mondható jószágot. Finom leves és sült lesz belőle. Láttam egy-két szép csirkét is, de mivel nincs már hely a baromfi ólban, nem tudtam megvenni őket, nem lett volna értelme, kicsit sajnáltam azért.

Ebéd után átmentem a Rafiki-be, találkoztam Shebával, és megbeszéltük mit kell venni holnapra. 

Születésnapom lesz holnap, így meghívtam pár embert, hogy ünnepeljük együtt. Kajálunk egy hatalmasat a hotelben, aztán délután a Rafikiben is zabálás lesz, 3 kakas roston, meg lehet, hogy egy kis marhasteak is lesz. Utána megyünk a Tourland nevű helyre táncolni és mulatni. „Ávésiváás!” Ez a terv, aztán majd kiderült hogyan sikerül megvalósítani.

Elmentünk a piacra ismét, további két kakasért. Azokat, amiket reggel 35 pénz/darab-ért akartak rámsózni, most elhoztuk 40-ért, kettőt. Az egyik nagyon szép állat volt. Gyönyörű piros taraj, a hátoldalon a tollak fehérek, vékony fekete szegéllyel, a hasi oldalon sötétzöldes irizáló tollak, a faroktollak ugyancsak ebben a színben pompáznak, és igen peckesen állnak, mondhatni merednek az ég felé. A szárnyak végén pedig egy egy kis barnás folt is van. A hátoldali tollak a farok felé túlnyúlnak a testen, így elválasztják a farok és a has ugyanolyan színű tollait. Ha lenne helyem, biztos, hogy nem vágnám le és enném meg holnap, de nincs. A baromfiudvar teli, a régi ólban a nyúl lakik, több opció jelenleg nincsen.

Vettünk még matokét és rendeltem némi sört meg szódát is holnapra. Patra süt nekem csokitortát. Kíváncsi vagyok milyen lesz. Érdekes, vagy furcsa az első születésnapot 10.000 km-re tölteni azoktól, akikkel eddig ünnepeltem. Itt is mondhatnám, hogy vannak barátaim, de 31 évesen az ember azért nem feltétlen köt új barátságokat. Vagy ha igen, azok akkor sem olyanok, mint a gimis barátok, akikkel 17 éve ismerjük egymást, ha nem több.

Valamennyire vígasztal a tény, hogy ötezer egy literes Jack. Legalább ez itt is megvan. ;)

A zsákmánnyal visszamentünk a Rafikibe, kipakoltam a kakasokat, aztán elindultam a holtelba. Elkezdett esni az eső, de nem volt vészes, szépen lassan araszoltam az úton a városban, néha ledudáltam egy-egy motorost vagy bringást. Félreértés ne essék, itt senki nem néz a visszapillantóba, így a duda az egyetlen eszköz, ami a helyzeted jelzésére és esetleges előzési szándékodra figyelmezteti az előtted haladót, így ez itt nem udvariatlanság, hanem baleset megelőzés!

Amint elértem a földutat elkezdett ömleni az eső és a szél is fújt, így az ablakot is fel kellett húzzam. Ez egy ideig nem volt gond, de annyira esett az eső, hogy alig láttam valamit, így az ablaktörlő rally fokozaton ment, ez megoldotta a gondot egy ideig. Az út egy kicsit csúszós lett, és mivel „hátul hajt a kerék”, kicsit olyan volt néha, mintha síelnék az autóval. Legalább teljesen egyedül voltam az úton, mindenki bemenekült valami eresz alá. Elkezdett bepárásodni az ablak, szóval kénytelen voltam lassítani. Két és fél hónapja majdnem naponta megteszem az utat, így elég jól ismerem, de azért jobb az óvatosság. Sajnos itt nem lehet tudni, mikor ugrik ki valami állat az autó elé, vagy esetleg egy kisgyerek…vagy felnőtt, talán részeg arc. Mindegyik eset előfordult már, de soha semmiféle baleset nem lett belőle csak hatalmas dudálás, fékezés stb…

Visszaértem a Hotelbe, és a kocsi felett elállt az eső. Nem hittem el! Jobbra egy méterre esett, balra 2 méterre is esett, az autóra egy csepp sem. Kaptam az alkalmon, és gyorsan beszaladtam a cuccaimmal a házba, majd miután beértem, ismét mindenhol szakadt az eső 1 percig, aztán amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen el is állt.

Lepakoltam, majd kisöpörtük a vizet a bárból, mivel az ajtó alatt befolyt. Ezután, mikor épp végeztünk és mentem volna kártyázni, látom, hogy a büdös, alkoholista, részeg, koszos egészségügyi ellenőr az ajtó felé tart. Szuper, ez még pont hiányzott mára.

-Szevasz barátom! Régen láttalak! (két hete) – üdvözölt kedvesen. Én megálltam a nyitott ajtóban és viszont üdvözöltem.

-Hello, hogy van ma uram?

-Jól köszönöm!- ekkor közelebb lépett és megint 2 percig nem akarta elengedni a kezem, de a negyedik mondat után sikerült kivakarni a kezem a kézfogásból, végre. Megint bűzlött a csávó, és némi olcsó és elég gusztustalan alkoholszag is áradt belőle beszéd közben. 

Főleg azért lehetett érezni, mert én megálltam az ajtóban, mint a cövek, ő meg ugye gondolom be akart jönni, de útban voltam, így jött közelebb és közelebb. Gondolom azt várta, hogy majd arrébb állok és kedvesen beinvitálom.

Elkezdett hülye történeteket mesélni a gyarmatosításról, meg Amerika felfedezéséről, de azt se tudta, hogy a saját országa milyen gyarmat volt, illetve azzal sem volt képben, hogy amerikát miféle közlekedési eszközzel közelítették meg az OROSZOK! , akik felfedezték. Szóval ismét remek beszélgetés volt. Megdicsérte a befektetőket is, és közölte, hogy mennyire örül neki, hogy mi fehérek ide jövünk és hozunk pénzt a gazdaságnak.

Ezt is megköszöntem szépen, majd elnézést kértem, hogy rettenetesen sok dolgom van, és visszaindultam az épületbe.

Természetesen itt jött volna az a történet, hogy akkor adjak neki valami pénzt vagy legalább italt, vagy akármit. Már kezdte volna, hogy „fel tudok-e ajánlani neki valamit”, de ezt megelőzendő, kiderítettem, hogy most éppen nem akar semmit írni a vendégkönyvbe, így annyit mondtam neki, hogy

-Nézze uram! Ha szeretné megvizsgálni, hogy a Hotel mennyire tiszta, és a kert vagy akármi egyéb mennyire van rendben tartva, ahogyan azt két hete is látta, legyen szíves egy hivatalos igazolást, vagy papírt felmutatni, miszerint az Egészségügyi Minisztérium illetékes kirendeltsége küldte önt ide ebbe a hotelbe, adott dolgokat ellenőrizni. Természetesen ezt nagyon szívesen kifizetem számla és hivatalos pecsét ellenében.

-de,mint barát….

-Mint barát, nem kéregetünk egymástól pénzt. Az ön által éppen agyondícsért befektetők nem szoktak csak úgy pénzt adogatni senkinek…

Itt megfordult és elindult, bármiféle köszönés nélkül….

-Viszontlátásra uram! (a bazdmeg-et nem tettem hozzá, azt csak gondoltam).

Holnap azt hiszem, tényleg kiderítem ki ez a csávó, mert kezd idegesíteni ez a nemzeti kunyerálás, amit itt ezek csinálnak. Főleg hivatali cím mögé bújva, koki részegen, koszosan, büdösen.

Nyugi van, lehet kártyázni. Remek. Kártya után elmentem írogatni, olvasni, aztán megyek aludni.