Napsütéses és csendes a reggel. Mindkettőnek örülök, de a
csenddel sajnos az is együtt jár, hogy nincs áram. Mivel a szolár nem remekel,
ez nem túl jó hír.
Megetettem a tyúkokat, kaptak egy kis vitamint is az
itatóba. A vitamin ugyan a felirat szerint első sorban csibéknek készült,
illetve a vakcinázás előtti és utáni stresszes periódusokra, de mivel a helyi
csirkék sok esetbe elég alultápláltak, és az összetétel sem indokolja a
korlátozott használatot, nem látom akadályát, hogy kapjanak egy keveset. Hátha
jobban érzik majd magukat. A takarmányozásuk is elég egyhangú a szabadtartáshoz
képest, így ebből kifolyólag is jónak látok egy kis immunerősítést.
Kiszedtem pár salátát, hagymát és mangoldot. Fel akarom
vinni őket a bisztróba, illetve az RDC irodájába is összeraktam 3 kis
csomagocskát belőlük. A kertben rengeteg van, mi nem tudunk ennyit megenni, a
kedvesség pedig itt sem árt. A 20.000 shillinget ugyan nem kaptam még vissza,
de Lilian (a titkárnő, akinek adtam) azt mondta, ebéd után benéz a bisztróba.
Gondolom nem akart az irodában pénzezni, mert ott a falnak is füle és szeme is
van! És persze szája is, így 5 percen belül mindenki tud mindent.
Az irodában találtam mindenkit szerencsére, így volt
alkalmam egy pár szót beszélgetni Madam Prukeria-val is. Ő az RDC, a miniszter
helyi körzeti képviselője, tehát a legnagyobb ember helyben. Meglepő módon nő,
de ettől függetlenül úgy néz ki, hogy ha akar, akkor kellő tekintélyt tud
parancsolni, és hallgatnak rá az emberek. Megkérdezte, mi újság a zajjal.
Elmeséltem, hogy mióta nincs áram, azóta csend van, de ha véletlen visszajön az
áram egy kis időre, akkor azonnal ordít a zene. A válasz annyi volt, hogy
elküldte a kerületi egészségügyi megbízottat, hogy ellenőrizze mi is történik
valójában. Nagyon remélem – bár elfelejtettem megkérdezni-, hogy nem a részeg,
büdös ellenőrről van szó!
Jön egy kis könyvelés, e-mailezés, jövés-menés a városban.
Ebéd. Aztán vissza a hotelbe.
Közben óriásplakátot cserélnek a hotellel szemben. 3 ember
felmászott az 50 méter magas plakáttartó különböző pontjaira, és kézzel
csavarozzák le a plakátot. Biztosítókötél, sisak, vagy bármi egyéb
védőfelszerelésnek még csak nyoma sincsen.
Az áram egy kis időre visszajött. Sajnálatos módon éppen
délután 6-10 között, mivel magával hozta a szomszéd zaját is. Azonnal felhívtam
az illetékes irodát, hogy mi történik, és holnap bemegyek, megbeszélni mi a
teendő, mert ez így nem mehet tovább. 2 hónapja küzdök ezzel a marhával, és
semmi nem történik, mindenki csak félmegoldásokat tud felmutatni, vagy egymásra
mutogatnak, hogy kinek is kéne ezt megoldani. Mindenki, az összes iroda és
hivatalnok tudja mi a helyzet. Nem kizárt, hogy pénzt várnak a dologért, de
ameddig nem lesz megoldás és nem szűnik meg teljesen a zene, addig egy fillér
se fog kiesni a zsebemből.
Megpróbálok aludni, talán sikerül…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.