82. nap Szeptember 15. Kedd

Csendes, napsütéses reggelre ébredtünk ismét. Ma a szél sem fújt. Tegnap már reggel erős szél volt, ami gyakorlatilag egész nap fújt, csak estefelé hagyott alább.

Mivel ismét nem volt áram, a szolár pedig töltődik, reggeli után felmentem a városba, hogy dolgozzak egy kicsit a laptopon. Egy óra múlva a városban se volt áram, így a laptop lemerült, szóval kb. semmit nem tudtam csinálni.

Felmentem a Traveller’s Rest-be meglátogatni az ottaniakat, beszélgettünk egy kicsit, aztán visszamentem a bisztróba ebédelni. A Total kúton még mindig nincs palackos gáz, így azt sem tudtam venni. Lehoztam a hotelből a teli palackot, mivel a bisztróban sokkal többet használják, mint mi a hotelban, mivel ott gyakorlatilag csak nekem főznek vele.

Holnap megnézem a másik fajtát, hogy azzal hogy állunk. Március óta van TOTAL kút, előtte valami HASH nevű gázt használtak, így elvileg az is beszerezhető. Természetesen a feje más, így át kell majd szerelni, de hát úgy tűnik nincs más megoldás.

Felhívtam a helyi ingatlanost, Stevent, hogy mégis hogyan megy itt a földvásárlás. Elmentünk megnézni két földet, amit elvileg Thorstennek már megmutatott a csávó. Elindultunk. Lássuk az elsőt. Kabale felé menet az úton a Mucha táblánál egy balos, majd elérkezünk egy kissé jobbra tartó úthoz, ami kb pont olyan széles, mint az autóm…

-Itt jobbra?

-Igen, itt jobbra.

-Biztos? Autóval vagy gyalog? Beférünk?

-Autóval persze, hajrá…

Tényleg elfért az autó, bár néha súrolta az útszéli leveleket. Pár tíz méter után megérkeztünk, leparkolok.

A terület kb 20 hektár lehetett, amiből most éppen 4 hektár eladó. A terület a közeli dombok lábánál fekszik, aránylag csendesnek mondható, bár ez most nem szempont, mivel hulladéklerakót akarnék ide helyezni, nem szállodát. Az egész terület csupa kő. Alig van valami talaj, de babot azért lehet termeszteni, amint azt láttam is. Az út ugyan szűk, így ez teherautónak nem megfelelő, de ki lehet szélesíteni egy kisebb vagyonért, amit a helyi szomszédoknak kell fizetni, hogy adjanak a földjükből 90-100 centit, így a teherautó is beférne, igaz ugyan, hogy fordulni nem tud, de azt a későbbiekben meg lehet oldani. A kövekkel sem lenne semmi baj, hiszen úgyis le kéne betonozni az egészet, de amikor meghallottam az árat, amit mondott a csávó, alig bírtam visszatartani a kitörő röhögést. Ez persze inkább csodálkozásból eredő röhögés lett volna, ugyanis 280.000.000, tehát kettőszáznyolcvan millió shillinget akart a 4 hektárért! 28 millió forint, 75.000 dollár. Ez beverte a fejét, vagy valami baja van?

-Oké, köszi, menjünk, nézzük meg a másikat!

Ismét kocsiba be, ablakok le, mehetünk. Ugyanezen az úton a városhoz közelebb a reptér mellett befordultunk egy elég rossz állapotú földútra. Persze lett volna jobb út, de itt senkinek eszébe sem jut, hogy hiába kerülő, lehet, hogy az autónak kevésbé árt a jobb minőségű út. Szóval gyökkettővel araszoltunk a telek felé, a reptérrel párhuzamosan, nagyjából 200 méter távolságra. pár száz méterrel odébb egy 4 méteres kőkerítés mögött magaslott egy hatalmas ház teteje. Kiderült, hogy ez a kecó a Mezőgazdasági miniszter fiáé, itt lakik. Nem kis területről van szó, a helyi faluban, ha négy-öt ember összedobja a földjeit, még akkor is kisebb, mint ez az egy „kert”.

A kérdéses eladó telek kicsivel, talán 100-200 méterrel a ház után volt az út bal oldalán. Igen érdekes alakú a terület, mondhatni cikkcakkos. Természetesen, ha esetleg megvenném, akkor a cikkcakkot négyzetté kiegészítő területekre is meg lehet alkudni. A terület kb 6 hektár, legalábbis ezt mondta Steven, de lehet, hogy kíváncsiságból egyszer elmegyek és lemérem, hogy mekkora valójában. Említettem már, hogy az itteniek nem tudnak mérhető dolgokat megbecsülni, és egyébként sincsenek jóban a számokkal, főleg ha az 50.000-nél nagyobb, ugyanis az a legnagyobb papírpénz itt.

Szóval, ahogy belépünk a területre, egy aránylag sík részen találjuk magunkat, 2-300 négyzetméter. Itt áll egy kisebb épület és egy beton víztározó. Az épület az itteniekhez képest közepes állapotban van, otthon ezt úgy mondanánk, hogy erős felújítással meg lehet menteni, éppen hogy nem kell elbontani. Raktárépület és alkalmi szállás a napszámosoknak.

Ezután egy leejtő következik, majd annak az alján ismét sík terület, itt kezdődik a cikkcakk. Balra haladva ismét emelkedő, majd megint sík rész. Pár eukaliptusz és fenyőfa nő a telken, illetve az egész körbe van kerítve kőkerítéssel. Valójában ezek csak egymásra pakolt kövek, amit ásás közben a területről gyűjtöttek és egy helyre hordták, tehát semmiféle költség nem volt vele, de legalább egyértelműek a telek határai. Éppen egy repülő se szállt fel vagy le a napi kettőből, szomszédok sincsenek, így rendkívül csendes hely. Persze az ára ennek is horribilis, 270.000.000, kettőszázhetven millió shilling, 27 millió HUF. Itt már nem röhögtem, mert felesleges lett volna. Megköszöntem szépen a körbevezetést, felírtam a részleteket, majd visszafurikáztam Stevent az irodájába.

Zsófi azért megnyugtatott, hogy ezek kezdő árak az új muzungunak, amit sejtettem. De ettől függetlenül ez még egy fehér embernek is horror összeg egy ilyen földdarabért. Nyilván nincs ennyi pénz a zsebemben, sőt a fele sem, de sose lehet tudni, hogy mire lesznek jók ezek a földek, nem árt megnézni, ha már legalább a vizit ingyen van.

Elmeséltem a srácoknak is mi történt. Az összegek hallatán majdnem leestek a székről.

Majdnem elfelejtettem leírni, hogy amikor éppen van áram, akkor természetesen a hotelben szól a zene a szomszédból. Ma sikerült 72 decibel-t mérnem a hangfalaktól 80 méterre, úgy, hogy közben egy ház is elállja a zene útját.

Közben várom a visszaigazoló e-mailt Rwandából a vízum miatt. Csütörtökön szeretném lerendezni, és akkor 3 hónapig megint nyugi van, illetve közben lehet intézni a munkavállalóit.

Megvacsoráztunk a srácokkal, beszélgettünk egy kicsit erről-arról, majd egy gyors zuhany után megyek aludni.