74. nap. Szeptember 7. Hétfő.

Feljöttem a városba, mivel piac nap van. Szeretnék venni még 3 csirkét, így az állomány 12 csirkére bővülne, ez volt az eredeti terv.

Szerencsére a csirkét áruló emberek már ismernek, így tudják, hogy nem fogok muzungu áron megvenni semmit, és elég válogatós is vagyok (egyelőre). Megérkeztünk a piacra Szilásszal, megnéztük a csirkéket.

Mivel ma kezdődik az iskola, azt vártuk, hogy mindenki az összes létező állatot felhozza eladásra, mivel kell a pénz a gyerekek iskolázására. Nem így történt, de azért sikerült megvenni a három csirkét. Aránylag fiatalok, még nem tojnak, de legalább meg tudom nézni, hogy hízni tudnak-e, ha rendesen takarmányozom őket.

Egy fazon azért bepróbálkozott egy 20.000-es árral. A csirkét a kezembe nyomta, hogy ez nagyon jó állat, nézzem meg. A tollazattal nem is volt baj, se a csőrrel vagy a lábakkal, de amint megfogtam, éreztem az összes csontját. Egy gramm hús nem volt az állaton. Itt egyébként sincsenek húshasznú csirkék, de ez az átlagosnál is sokkal soványabb volt. A vicc kedvéért megkérdeztem az árat.

-20.000 shilling!

-Köszi, nem kell. ( és te is menj innen a hülyeségeddel) – Új arc volt, még nem láttam, így nem tudta, hogy nem jó árat mondott.

A többiek kettesével hozták a csirkéket. Három szép állatot sikerült kiválasztani, majd némi alkudozás után 16,14 és 13 ezer shillingért megvettem őket. Az előző csirkéimet 17-20.000 shilling között vettem, így ez jó vétel, még ha fiatalok is. Legalább a következő csapatot tudom, milyen áron lehet megvenni, ha kezdődik a következő tanév.

A piacra menet találkoztam egy férfival,a nevére nem emlékeszem, akinek van egy földje a Traveler’s Rest-el szemben, amire hotelt akar építeni, és mindenáron meg akarta mutatni a telket. Közben Sheba is előkerült. Vele megbeszéltük, hogy a piacozás után beugrom, és megnézzük azt az üvegházat amit akart.

Felmentem a Golden Monkey-ba, Sheba épp telefonált. Kiderült, hogy nem tudjuk ma megnézni az üvegházat, de majd szól, amikor mehetünk.

Elmeséltem a piacos csirkevásárlást. Sheba is meglepődött, hogy normális helyi áron meg tudom venni a csirkéket, így azonnal kocsiba ültünk, és elrángatott a piacra, hogy menjek vele, mert ő is venne pár kakast, megenni, de jó áron kell neki is. Elmentünk ismét a piacra, 30.000-ről 20.000-re sikerült lealkudni az állatokat. Ez után Sheba meghívott ebédre, ez 13:00-körül volt, hogy a frissen vett kakasok közül egyet fogyasszunk el. Remek. Úgy is kezdek éhes lenni.

Az ebéd igazi helyi módra készült. Nem csak az elkészítés módja volt helyi, de az ideje is. 17:00-kor lett kész a kakas! Elég éhes voltam már, így nem jelentett gondot a hatalmas adag legyűrése. Egy negyed kakas, 4 krumpli, egy kis tányérnyi rizs és 2 db chapati, némi levessel. A vacsora is kimaradt, mivel még este 8-kor is a csirkét emésztettem.

Volt még pár vendég az ebédnél, ketten közülük a Mutolere Kórházban ápolónők. Ez útba esik hazafelé, így elvittem őket. A bisztrónál megálltunk bepakolni a vizet, az üdítőket és a három új csirkét. Nem voltak túl együttműködőek. Az egyik különösen ijedős, így, amikor beraktam mellé a másikat, megpróbált kirepülni a kocsiból. Szerencsére pont jó felé röppent, így a lábát elkaptam, és visszatessékeltem az autóba.

A hotelba érve beengedtem az új csirkéket az ólba. Ettek, ittak, elvannak. A sötétség beálltával nem nagyon tudtak mit kezdeni magukkal az új helyen. Nem akartak bemenni az ólba a többiek után. Az egyik heves szárnyverdesés közepette felkapaszkodott a kerítésen, és majdnem kiszökött. 

Összefgdostam őket, és bepakoltam az ólba. Holnap remélem, maguktól rájönnek, hol kell aludni.

Változatlanul nincs áram a hotelben, de bekapcsoltam a generátort. Vízmelegítő, hűtő, fagyasztó stb…

Patra telefonált a bisztróból, hogy a Tourland Uganda cégtől hívták, hogy jönne két fő egy éjszakára a hotelbe. Ez este 7:30-kor történt. Hurrá, jöjjenek csak.

-Mikor érnek ide?

-Azt nem tudják, de majd csörögnek ha itt vannak a Bisztróban, és indulnak a Hotelbe.

23:00-ig vártuk őket, de persze nem érkeztek meg. Elmentünk aludni, hogy ha jönnek, majd Michael, az éjjeli őr szól, és beengedjük őket. Egyáltalán nem érkeztek meg. Nem meglepő, de azért sajnálom.