71. nap. Szeptember 4. Péntek

Ismét nincs áram, de legalább nap közben 2 percig volt. Ez ugyan nem segít a helyzeten, de legalább dolgoznak a hiba kijavításán a központban. A szolár is helyrejött közben. Volt elég napsütés, hogy feltöltődjön, így megy a fagyasztó is.

Reggeli rántotta, és mivel nem volt áram, felmentem a Bisztróba, ahol elvileg van, hogy elintézzem az e-maileket, és a virágládákat is meg kellett javítani. Az agyag virágládákat ugyanis beburkolták falapokkal, amiket csavarozott fém pántok tartanak nagyjából egyben. A cserép és a fa közé bemosta az eső a földet, így szétfeszítette egy-két helyen. Szét kell szedni, kitakarítani és újra összecsavarozni. Semmi extra. Főleg ezzel a csoda csavarbehajtóval. Nekiláttam a dolognak, és 1 percen belül 15 kisgyerek figyelte csodálkozva, hogy mit csinálok. Egyrészt dolgozó muzungut sose láttak még, másrészt elképzelni se tudták mi az a masina a kezemben, ami furcsa hangot ad és a szöget – a csavart nem nagyon ismerik errefelé - kiszedi a fából. Szólnom kellett Szilásznak, hogy küldje el őket, mert 5 perc múlva gyakorlatilag a hátamon álltak, és figyeltek. Ezzel alapvetően nem lenne baj, mert legalább érdeklődnek, de így nem tudok dolgozni.

A gyerekek hátrébb álltak pár métert, így be tudtam fejezni a csavarozgatást.

Alig végeztünk a virágládákkal, megjelent egy fazon a vízszámlákkal. A bisztróhoz két mérő tartozik, így két számlát kapunk. A hotelét is ide szokták hozni, de gondoltam, ha most nem adták oda, majd jövő héten hozzák. Elsétáltam a bankba, befizetni a két számlát. Mire visszaértem, ott várt az asztalon a harmadik, a hotelé. Az ember már sehol nem volt, hogy megmondjam neki, hogy mennyire értékeltem volna, ha egyszerre hozza a hármat, így megspórolt volna egy utat a bankba. Mindegy. 

Bepakoltam a kocsiba az üres gázpalackot, ha már menni kell, akkor útba ejtem a TOTAL kutat is egy gázpalackért. Persze még mindig nem érkezett meg az új adag teli gázpalack, így üres kézzel távoztam. Visszafelé ismét bementem a bankba, és befizettem a harmadik számlát is. Ez is megvan.

Némi e-mail váltás. Közben bosszankodtam egy keveset, mert az internet ismét nem remekelt. Néha egy-egy adatmorzsa leesett, de ez nem feltétlenül elég. 2 óra alatt megírtam a 3 e-mailt, közben megebédeltem.

Beugrottam a Golden Monkey-ba megnézni mi újság ott. Beaker, a pultos srác fogadott, beszélgettünk egy kicsit, majd egyszer csak feltűnt egy gumicsizmás, kötényes ember, aki egy műanyag hordót cipelt a vállán.

-Ez meg hova megy? – kérdeztem Baekert

-Viszia szemetet kiüríteni.

-Ne már? Tényleg? Oda fog menni a kupachoz és csak úgy kiborítja a tetejére, és ezzel le is van tudva?

-Igen.

Hitetlenkedve indultam az ember után. Ezt meg kell, hogy nézzem. És tényleg. A város kellős közepén van egy irtózatos szeméthalom. A válogatatlan szemét a hevülékeny alkotóelemektől néha magától begyullad, és elképesztően büdös füsttel ég. Csupa műanyag és vegyszer, mérgező gázok. 

Borzalmas, de van rá tervem, hogy lehet ezt megszüntetni. Aztán persze majd meglátjuk, mennyire lesznek fogékonyak rá a vezetők.

Közben valahonnan előkerült egy helyi Batwa. A batwák a helyi pigmeus őslakosok, akik egykor az esőerdőben éltek. Miután azonban az esőerdőt nemzeti parkká nyilvánították, a batwákat kiűzték onnan, a gorillák élőhelyének védelmében. Szerencsétlenek pedig vagy nem tudnak, vagy nem is akarnak beilleszkedni, így csak kéregetni tudnak, ami rendkívül idegesítő egy idő után. Most sem volt másként, azonnal adjak neki pénzt. Nem nyert, én nem adok!

Találkoztam Shebával is, éppen amikor indulni készültem volna. Benéztünk egy hotelba a városban, hátha van szauha, mert Sheba elesett, vagy rosszul lépett, és az egyébként is gyenge ízületei most még jobban fájnak, így szaunázni kart vagy gőzfürdőzni. Egyik se működött, mivel nem volt tűzifa. Ez elég érthetetlen, mivel azt simán meg kell venni és van. Lehet tárolni.

Visszamentem a bisztróba, beszélgettem két mondatot az új német vendégeinkkel, majd visszaindultam a hotelba. A srácok haladtak a fűnyírással valamit, hétfőre meglesz az egész, ha minden jól megy. Most már csak ketten vannak kertészek, így kicsit több a munka, mint eddig, de legalább locsolni nem kell.

A csirkék alá beszórtam a száraz füvet, meglátjuk, mennyire tetszik nekik a homok helyett a „mélyalmozás” az ólban. Apropó, ma is begyűjtöttünk 3 tojást. Megvan a holnapi reggelim!

Vacsorára palacsintát sütöttünk, némi vanília pudinggal. Nem volt egyszerű elmagyarázni a srácoknak, mi az a puding, mivel angol szó nem nagyon van rá. A „pudding”-ot leszámítva és a szuflé-t, de ugye egyik sem teljesen ugyan az, mint a Dr.Otker puding. Legalább finom volt.

Lassan megyek szundítani. Jó éjt!