89. nap. Szeptember 22. Kedd.

Korábban keltem, mint szoktam, mivel 9-kor a Golden Monkey-ban találkozunk Denissel, és megyünk a határra vízumot hosszabbítani. 9-km a táv, remélem a határon se lesz semmi gond.

Leparkoltam a határon, elindultunk az iroda felé. Ki kell tölteni pár nyomtatványt, majd egy-egy pecsét urán mehetünk is Rwandába. Eddig semmi gond. Találkoztam Kenneth-tel is. Ő is a határon dolgozik az irodában, és általában a Bisztróban ebédel, vagy onnan rendeli a kaját, így ismerem. Mondta is a kollágáknak, hogy ez egy jó srác, vele nincs gond, szoktunk együtt ebédelni. Remek. Köszi.

Megreggeliztünk odaát, majd 2 óra múlva jöttünk visszafelé, hogy mennénk vissza Ugandába, de szeretném meghosszabbítani a Kelet-Afrikai vízumomat.

Lassan természetes dolog, hogy valami nem ikerült itt, mint ahogyan ez sem. 

Mert hát azt nem lehet, mert azt az Ugandai oldalon kell kérnem – holott Rwandai a vízum kérelmem, amit jóvá is hagytak.

 Oké, akkor megyünk vissza az ugandai oldalra. Ismét Kenneth.

-Mi történt?

-Azt mondták a rwandai kollégák, hogy ezt is kell kérnem. Közben odajött a rwandai kolléga is, egy másik, nem az, amelyik mondta.

-Akkor menjünk vissza együtt, és kiderítem mi a helyzet!

-Köszi, gyerünk vissza.

Természetesen megint nem sikerült elintézni a kelet afrikai vízumot. Most azt mondták azért, mert épp most hagytam el az országot.

-Dehogyis, épp most jöttem vissza, itt a pecsét és ráadásul a mai napon még érvényes a vízumom is, tehát annyiszor megyek át, ahányszor kedvem tartja.

-De ezt itt akkor sem lehet, mert ez nem turizmus, mert nem maradtam itt két napot.

-Na de miért is kéne itt maradnom, ha nem akarok is érvényes a vízumom?

-Hát azért, mert ez így nem utazás.

-A-pontból, B-pontba, majd C-pontba mentem, ez logikkailag utazás, nem?

-Hát de, ez, ööö, akkor sem jó, nem adjuk ki a vízumot!

-De miért? Ha egyszer itt van a jóváhagyott kérelem?

-Mert ezt nem lehet. Csak ott lehet, ahol belép közép afrikába.

-Na de ezt az Önök országán keresztül tettem elsőre is, és mégsem küldtek Ugandába, hogy majd itt megkapom a vízumot. És most is az Önök országa hagyta jóvá, ezen az átlépési ponton.

-Akkor sem adjuk ki.

És itt megszűnt az indoklás. Nem adják ki és kész. Nincs vita, menjek vissza Ugandába. Szerintem simán nem volt náluk nyomtatvány, holott egy hete jeleztem, mikor jövök és mire van szükségem a 100 dollárért, amit ki kell fizessek. A kurva anyátokat, gondoltam magamban, de szépen csendben visszaballagtunk Ugandába. A katonák a határon már meg se nézték az útlevelet, csak intettek, hogy mehetek.

Vissza az irodába Kenneth-hez.

-Szia. Megint itt. Nem adták ki a vízumot.

-Hát, akkor visszajöhetsz, de valószínűleg akkor sem fogják kiadni, mivel nem erősítették meg a kollégák.

-Ez kurva jó, tényleg. És akkor most ingázhatok minden nap ide-oda a városból, és játszhatom el ugyanezt a procedúrát?

Körülnézett, sehol senki, majd a következőt javasolta:

-Ki tudok neked állítani egy Ugandai 90 napos vízumot, amit ingyen meg lehet majd hosszabbítani, ha lejár. Ugyanannyiba kerül. December 22-ig jó.

Mivel 5 perc tanakodás után sem találtunk semmilyen más megoldást, a vízumom meg lejár a mai nappal, ezt választottam. Szóval legalább van ugandai vízumom 90 napig. Aztán megint vissza kell jönni, meghosszabbítani. Most már legalább tudom, hogy nem kell átmenni Rwandába, mert azok impotensek.

Ez után a 4 órás kálvária után visszamentünk a városba. Az agyam teljesen ledobta az ékszíjat, így pár órán keresztül szinte gondolkodni sem tudtam. Áram persze megint nincs, úgyhogy az UMEME menedzserét elzavartuk Rwandába, hogy ugyan nézze már meg mi a baj, hogy 2 napja nincs áram, megint. Reméljük ott is megoldják a problémát.

Kártyáztunk egy kicsit a srácokkal, aztán elmentem a Rafikibe beszélni Shebával, mivel holnap elutazik Kampalába, onnan meg Nairobiba valami konferenciára, meg van valami magánügye is, amit nem kérdeztem meg, hogy micsoda.

Reggel a szolár sem működött, ki se tudtam kapcsolni, csak sípolt, hogy valami baja van, az összes lámpa égett a kijelzőn egyszerre. Estére abbahagyta, most működik.

A személyzeti épületben változatlanul nem sikerült megszerelni a budit, sem a csapot, a víznyomás sem volt jó reggel, így ez a nap nem mondható valami fényesnek.

De legalább van vízumom. Ez is valami. Ha a faszkalap szomszédom abbahagyja a muzsikát, akkor megyek aludni. Az is, idióta, megkapta mindkét hivatalos levelet, amiben az áll, hogy azonnal fejezze be a zenét. Ehhez képest most is szól. Remélem, holnap találok valakit az irodában ezügyben.