88.nap. Szeptember 21. Hétfő.

Ismét egy elképesztően forgalmas és nyüzsgő piacnap van. Rengeteg ember az utakon, a városban, vezetni senki nem tud, de még a gyalogosok is extrém idióták voltak ma. Én meg haladtam volna, mivel a bevásárló lista nem volt rövid, de alig sikerült baleset nélkül megúszni, a 30 km/órás haladást is. Szinte hihetetlen. Változatlanul merem állítani, hogy itt senki nem törődik a másikkal, ami igen szomorú.

Sikerült egyben bejutni a városba. Leparkoltam. Elindultunk vásárolni. Irány a vízvezeték szerelő bolt a wc alkatrészért. Természetesen csak szettben árulják, külön tömítés vagy cső nincsen, így kénytelen voltam venni egyet. Felmentünk a gyümölcspiacra is Szilásszal, vettünk ezt-azt. Megnéztük a csirkéket is. Legalább 15 csirkét tudtam volna venni, így a piac után felhívtam Shebát, hogy mi van a csirke projekttel, kicsit meg kéne sürgetni a dolgot mer megeszik az állatokat, amik tojhatnának is.

Megmutattam a terveket, meg egy hozzávetőleges költségtáblázatot, így mivel mindent tudunk, elkezdhetnénk építeni. Valami akadályozza a kezdést, amit nem nagyon tudok kideríteni, hogy micsoda, így egyelőre várok.

A Hotel csirkeólja megtelt, így oda több csirke nem fér, több helyem meg egyelőre nincsen másikat építeni. A szomszéd el akarja adni a földjét, ezért ma meg is keresett a bisztróban, de éppen nem voltam ott, amikor jött, felhívni meg nem tud, mivel állítólag angolul nem beszél. Na, mindegy, majd lesz még ebből valami. Ha már ő keres meg akkor jobb alkupozícióból indulok, remélem legalábbis.

A kólámat ittam a teraszon, amikor megjelent egy koszos, szakadt öregebb fazon, és hevesen elkezdett mutogatni a virágágyásra, és valamit makogott is közben. Kihívtam Szilászt, hogy ugyan kérdezze már meg ki ez, és mit akar, azon kívül, hogy nyilván pénzt.

Kiderült, hogy ez a fazon a szemetes, vagy takarító csávó, akit akkor hívnak, ha sok az összegyűlt szemét, és ő takarít. Természetesen többet nem jöhet az engedélyem nélkül, mert amit 4000 shillingért csinált az felháborítóan kevés. Nem hogy kevés, semmi. Sőt, a bisztró mögött begyújtotta a szemetet, hogy akkor most ő jól elégeti azt. Mérgező és irgalmatlan büdös füstoszlop kezdett el terjengeni a Bisztró körül. Közöltem a csávóval, hogy azonnal oltsa el a tüzet, és még egyszer nem merjen semmit meggyújtani a környéken!

Legközelebb inkább én felsöprök, vagy valami, mert ez botrány. Hihetetlen. A szemetet egyszerűen hátra vitte az épület mögé és meggyújtotta. Azt hittem megáll az eszem.

Akartam venni kukoricadarát is, mert lassan elfogy a csirketáp, de mivel egész nap nem volt áram, nem tudtak darálni, és természetesen nincs készleten egy gramm se.

Elmentem az irodába, hátha találok ott valakit, akinek elmesélhetem ezt a förtelmes zenebonát, ami még mindig jelen van, de persze senki nem volt bent! Senki!

Megebédeltem, tettem-vettem egy kicsit, majd megérkeztek az indiaiak, akik az olcsó alkoholt árulják. A bisztróban szoktak lakni, amikor erre van dolguk. Természetesen mindenre kedvezményt kérnek, a konyhát is használják, nem ingyen, de akkor is. Szerintem semmi keresni valójuk nincs ott, de itt sajnos másként mennek a dolgok. Mivel ők tartják életben a Bisztrót, ezeket kénytelen vagyok megengedni nekik.

Most azzal jött az egyik, hogy ő egy hétig itt akar lakni, amivel nincs is baj, de milyen kedvezményt tudok neki adni. Kiderült, hogy eleve a reggeli benne van a szállásában, ami egyébként nincsen, így mondtam neki, hogy sajnos többet nem tudok adni, a kedvezmények nem összevonhatóak. Ebben maradtunk.

Jött még két indiai arc, így már négyen voltak. Kedvesen meginvitáltak egy italra és egy kis kártyázásra. Indiai römi-t játszottunk. Érdekes játék, elég könnyű, de több múlik a szerencsén, mint a tudáson, vagy a memórián.

Ezután, úgy 5 óra körül visszaindultam a Hotelbe, megszerelni a wc-t. Természetesen a cuccok minősége az otthoni legszarabb kínai termékek alatt van, így nem sikerült megszerelni a budit. A tömítésnél ugyanis ereszt a tartály, akármennyire is szorítom rá a gyűrűt. Erre itt azt a megoldást szokás alkalmazni, hogy egy fekete nylonzacskót odatekernek, és az szolgál extra tömítésként, ami talán megfogja a vizet. Ezt el akarnám kerülni, de lehet, hogy nem fogom tudni. Holnap kiderül.

Természetesen ordít a zene este 9-kor is, sőt a választások miatt néha egy-egy hangfalakkal megrakott teherautó is elmegy a hotel előtt, amiből ordít a helyi mulatós, meg dudálnak, meg kiabálják, hogy szavazz a nemtomkire. A decibelmérésekkel sokra nem megyek, mivel ha 30 alatt van, akkor is hallani az iszonyatos basszust, amitől majdnem, hogy az üvegek is remegnek.

Kicsit kezdem úgy érezni, hogy kéne vennem egy szigetet a Mutanda tavon, és odakötözni. Ott legalább szomszédok nincsenek, akik bosszantanának, autók se járnak stb.. nyugi van….feltehetőleg. De amilyen az én formám, vagy az itteniek formája, tuti jönne két ember kenuval és pénzt kunyerálnának, vagy hasonló ötletes dolgokkal basztatnának, mint ez a zene itt.