142.nap. November 14. Szombat.

Reggel 6-os kelés, kocsiba bepakolás, indulás. az egyenlítőnél reggeliztünk. Ugyanazt rendeltem, mint legutóbb, ugyanannyiba is került, de az adag valahogy a felére sikeredett. Akartam venni egy hűtőmágnest is, de 20.000 shillinget akartak érte, ami hallatlanul elképesztően sok, így nem hoztam.

Indultunk tovább. Egészen a Lyantode nevű városig semmi érdekes nem történt, de a városka után egyszercsak hatalmas torlódás keletkezett előttünk.

Kiderült, hogy egy busz elütött egy embert, aki valami áruval szaladgált át az úton. Sajnos meghalt. A helyiek pedig tiltakozásképpen eltorlaszolták az utat. Tudni kell, hogy ez egy nemzetközi út, és egyben az egyetlen normális út is. Olyasmi, mint egy autópálya, csak 2x1 sávval, és a szélén semmiféle kerítés vagy szalagkorlát nincs. az emberek meg úgy szaladgálnak át rajta, mint a csirkék a főúton.

Állítólag 1987 óta ígérgetik, hogy csinálnak bukkanókat, fekvő rendőröket ide is, de ez azóta sem történt meg. Az emberek meg azt hiszik, hogy nekik két szemük van, az autónak meg !!!!4négy, így az majd biztos észreveszi őket és lassít, vagy megáll. Sebességkorlátozás gyakorlatilag nincsen, így a távolsági buszok, mint amilyen elütötte a szerencsétlent is, 110 km/h-val száguldoznak. Ezeken az utakon ez száguldozásnak minősül! Az autó szemei pedig a lámpák, elvileg, a helyi hit szerint. Ehhez nem is fűznék tvábbi kommentárt.

Sheba odament, hogy lebeszélje a közben kiérkező, mintegy 40-50 rendőrt arról, hogy könnygázzal kezdjék el oszlatni a részegen ordibáló, bottal hadonászó parasztokat, akik bosszút követenek, és eltorlaszolták az utat. Valahogy sikerült megoldani a helyzetet, és röpke 2 óra dekkolás után mehettünk is tovább.

Mbararában megálltunk az „Agipon” ebédelni. Ez most nem benzinkút, hanem egy motel és étterem, bár ha minden igaz, valamikor benzinkút is volt itt, azonos névvel és hatlábú kutyával. Rendkívül finom volt az ebéd, és nem is volt vészesen drága. Ha Shebával utazunk, akkor általában olyan helyen állunk meg enni, ahol büféebéd van. Tehát azt, és annyit eszem amennyi belém fér, vagy a tányérra fér.

Ezután sima volt az út hazáig, csak kicsit hosszú és fárasztó. A Rafikiben hagytam a kocsit, ott átpakoltunk, majd a Golden Monkeyban vacsorára ettünk egy pizzát, aztán haza, szunya.