140.nap. November 12. Csütörtök.

A mai napot a soványka reggelivel és egy hideg zuhannyal sikerült indítani, aztán nekiindultunk a városnak. Bementünk az egyik bevásárlóközpontba, aztán a mellette lévőbe is. Sok érdekességet nem találtunk, Sheba laptop táskát keresett, én kerti bútort kerestem, nem volt, a lányok megy csak úgy jöttek mentek a sorok között.

Megnéztük azt az apartman komplexumot, ahol Hanna és Max lakott pár hónapig, ameddig Kampalában volt dolguk. A golfpálya mellett, a város közepén van. Van medence, konditerem (szerűség), golfpálya stb…fullextra. Ellaknék itt én is pár hónapot, ha valami okból kifolyólag Kampalában kéne dolgozzak.

A vásárlás után elmentünk Entebbébe, megnéztük az egyik ottani hotelt, ahol 5 méter mély medence van, és műugró sánc. Sajnos kipróbálni nem volt lehetőségünk. Találkoztunk egy lánnyal, aki megadta a helyi Jacht Club elérhetőségét, majd elindultunk a Clubba, hátha találunk eladó kenut vagy kajakot, vagy valami használható kontaktot. Persze egyik sem sikerült, de legalább megnéztük a Viktória tavat. Sajnos egy Bilharzia nevű parazita (több fajról van szó) él a vízben, így fürdeni nem mentünk be.

Ez egy féreg, ami befúrja magát az ember bőrébe, majd az erekbe, ott szaporodik stb…a Wikipédián fent van. Kellemetlen élmény lehet, nem kockáztattuk meg. Van itt elég tó, ami mentes ezektől.

Entebbe után visszamentünk Kampalába, vissza a motelba. Sheba elment pótalkatrészt vadászni az egyik autójához, mi addig egy-egy bodával elmentünk a legközelebbi CafeJava étterembe. 

Mindenféle kávék, sütik, saláták és egyéb finomságok közül lehetett válogatni. Egy frappét meg egy salátát leküldtem a biztonság kedvéért, mert ma a helyi kifőzdébe megyünk vacsorázni, és ott elég bizonytalan az érkezés és az étel kiérkezése is. Szerencsére a CafeJava 3 utcányira van a kifőzdétől, így átsétáltunk. Sheba sehol, és előre láthatólag még 1-2 óráig nem kerül elő, főleg mert kezd beállni a délutáni dugó.

Arra az elhatározásra jutottunk, hogy sétálunk egyet. Az utca végén áll Afrika második legnagyobb mecsetje, így megnéztük. először csak kívülről gondoltuk, de 1000 Ft/fő ellenében teljes tárlatvezetést kaptunk belül is. Sőt! A toronyba is felmehettünk. Elképesztő élmény onnan lenézni. Majdnem az egész várost belátni.

A mecset befogadóképessége 35.000 fő! Elég tekintélyes szám. Ennek megfelelően a belső terek is hatalmasak. Nem vagyok építészeti remekmű rajongó, de ezek a hatalmas terek valahogy tetszenek. Az egész belteret, mármint az imádság helyéül szolgáló részt finom szövésű szőnyeg borítja, amit Pakisztánban szőttek, és a mintája a mecsetet formálja meg.

A magaslat után, mivel épp ment le a nap, lemásztunk a toronyból. Szerencsénkre, mivel 2 perccel az után, hogy leértünk, megszólalt az imára hívó hangszóró. Biztosan megsüketültünk volna, ha épp mellette állunk.

Visszamentünk a kifőzdébe, és megrendeltük a grillcsirkéket, majd Denissel nekiálltunk billiárdozni. 3:2-re nyertem, de nem sokon múlt.

Elfalatoztuk a csirkéket, majd visszamentünk a motelba aludni.