125. nap, Október 28. Szerda.

6:30-kor keltett a szomszéd a muzsikájával, amiért nem vagyok hálás.

Ma délelőtt elvileg Shebával kellene találkoznom, és be kéne mennem a suliba megnézni, hogy kik a lehetséges gyakornokok a Bisztróba.

A reggelt a benzinkúton kezdtem, és véletlen találkoztam Denissel, Sheba egyik sofőrjével. Tőle tudtam meg, hogy Sheba Kabaléban van, így a mai iskolalátogatás elmarad. Remek. Sebaj, egyébként is találkozóm lesz délután a könyvelővel, így van mit csinálni a városban.

Mára hirdették ki a választás nyerteseit, így az egész város ünnepel. Autók, boda bodák százai, és gyalogos ünneplők tömegei hömpölyögnek az utcákon. Egy-egy teherautóra annyi hangfalat pakoltak fel, amennyi csak ráfér, és ordít belőlük a zene, és körbe-körbe mennek a városban. Az egyik autóból, a tetőablakon lóg ki az aktuális győztes. Kb úgy néz ki, mint a pápai körmenet, vagy valamiféle személyi kultusz. Az ember integet körbe, a tömeg meg éljenzi.

Kirándultam egy rövidet ma is a közeli „dombon”. Persze megint mindenki vizet kunyerált. Remélem, egyszer leszoknak erről a kéregetésről, mert rettentően idegesítő.

Emma, a könyvelő, felhívott, hogy meghalt a szomszédja, így ma temetésen van, így nem tudunk találkozni. Király. Így pont a semmiért jöttem ma fel a városba.

Ebéd után épp készültem visszaindulni a Hotelba, amikor Hannah és a barátnője megjelentek, hogy ebédelni szeretnének nálunk. Legalább van kivel beszélgetni.

Találkoztunk Chapatival is. Tök részeg volt, beszélni se tudott, de tényleg. Mint kiderült, Sheba kirúgta, mert – gondolom – kicsit sokat iszik napközben is, és mivel sofőr, ez nem épp a megfelelő tevékenység.

Zsófi közben felhívott, kicsit átnéztük a könyveket, majd 6-körül visszamentem a Hotelba. Nem akartam sötétben vezetni, mert ma egészen biztos, hogy a fél város és a környező falvak is részegen fognak tántorogni az úton, és nagyon nehéz kikerülni őket a sötétben.

Ma este 10-kor abbahagyta a szomszéd a zenélést, így valamennyit tudtam aludni is.