133.nap. November 5. Csütörtök.

A mai reggel borús és esős volt. nem irigylem azokat, akik ma mentek Gorillanézőbe. Esik. Nem túl erősen, de esik. Nem túl kellemes. És nem lesz túlságosan éber az ember tőle, így a reggelimet is félkómában fogyasztottam el.

A szomszédból még mindig szól a zene, és kezdem elveszteni a türelmem. A választások lementek, így most talán lesz esély pontot tenni a mondat végére. Pénteken (vagy szombaton) lesz a régi RDC búcsú-, és az új RDC üdvözlő bulija, amire persze hivatalos vagyok. Ennek kivételesen örülök, mivel remélem, jó barátságot tudok kötni az új fejesekkel is. Talán hajlandóak segíteni is. Igazából mostmár azt kell, hogy reméljem, hogy hajlandóak pénzt elfogadni, és cserébe csendre utasítani a faszkalap szomszédomat.

Igazság szerint annyira lassan mennek itt a dolgok, hogy az néha őrjítő. Annyira ráér mindenki, hogy borzalom. Mindemellett csodálkoznak, hogy nincs pénzük. Talán dolgozni kéne, és nem csak inni, vagy éppen csak ücsörögni az út szélén és pénzt koldulni, vagy aludni a fűben napközben. Tenni kéne valamit a jobblétért!

Ez viszont azzal jár, hogy dolgozni kellene, amihez senkinek nincs igazán kedve. A szomszéd telket még mindig nem tudtam megvenni. Egy asztal lekészítése 5 hetet vesz igénybe. A zaj problémára 3,5 hónapja nem sikerült megoldást találni, nem is szólva a szomszéd vécéjéről, ami majdnem egy éve van napirenden. Van ugyan bontási határozat rá, de mindenki leszarja. Itt a rendeletek és a törvények maximum irányadó rendelkezésnek minősülnek, és senkit nem érdekelnek, senki nem foglalkozik velük.

Annyi jó oldala azért van a dolognak, hogy legalább engem se basztat senki semmivel. Egy hivatal se jön oda, hogy ez meg ez kéne. A rendős sem állít meg pénzt kunyerálni, csak integet és vigyorog. Gyakorlatilag azt csinálok, amit akarok. Mint egyén és nagyjából, mint cég is. Legalábbis most így tűnik.

Változatlanul kiborító tud lenni az állandó áramhiány, és a feltöltőkártyás internet, ami ráadásul elképesztően lassú is.