62.nap. augusztus 26. Szerda

Reggeli zenés ébresztő ismét. Remélhetőleg utoljára.

Reggeli után felmentem a városba. Fortune jött velem, valamit akart venni, így elvittem. a zenét most cseréltem ki a kocsiban az edzős válogatásra, így Fortune nem annyira élvezte a muzsikát, de hát ez van.

10-kor az irodában voltam, megérkezett a nagyfőnök és a helyettese is. 20 perc múlva találkozzunk a bisztróban, hangzott a kérés, mert valami megbeszélése van valakivel. Rendben.

Az afrikai idő szerinti 20 perc legalább 30 perc, amivel nem is lenne bajom, de ezúttal a 20 perc 2 óra volt, ami egy kicsit hosszú. Főleg mert, Sheba is ott volt, neki is várnia kellett. Megjött a helyettes főnök, mehetünk a Hotelba.

Körbevezettem őket, majd átballagtunk Boscohoz, elmesélni neki mi a szituáció. A beszélgetés helyi nyelven zajlott, így én csak hallgatóság voltam, néha lefordítottak ezt, azt, amit fontosnak tartottak. Musa is jelen volt, ő is segített, hogy én is felvehessem a beszélgetés fonalát.

Bosco magyarázott minden félét, hogy mik történtek a múltban, amivel én nem nagyon tudok mit kezdeni, ezt meg is mondtam neki. Nem az én dolgom. Az én problémám most kezdődött egy hónapja, ezt akarom megoldani, nem azt, ami 1 éve történt.

Bosco szerint ez üzlet. Nem kérdeztem meg, hogy akkor hol van az engedély, a számlatömb, a könyvelés és a többi kétkilónyi papír, ami egy üzlethez szükséges.

Bosco azt nyilatkozta, hogy ő volt az, aki segített Thorstennek (ő a tulaj) megvenni ezt a telket és segített mindenben. Ezt erősen kétlem, mivel angolul se tud, de ha mégis így lenne, akkor most miért akarja szabotálni a befektetést, ha egyszer ő segített létrehozni. Öngól. És rúgott még pár öngólt a nagyjából 1 órás beszélgetés közben.

Mindemellett a főnök megmondta, hogy ha nem fejezi be a muzsikálást, akkor ráhívják a rendőrséget.

Sheba elmagyarázta neki, hogy ez így nem jó üzlet, felvázolta azt a lehetőséget, hogy a földjét okosabban is ki lehetne használni. Miért nem ültet zöldségeket, amiket a szomszédos hotelek meg tudnak venni?! Akkor lesz bevétel és ehhez még engedély sem kell.

Látszólag megértette, amit mondani akartunk neki. Látszólag. Sajnos mindenki tudja, hogy Bosco memóriája és általában véve gondolkodó képessége alacsonyabb szinten van, mint egy aranyhalé.

Ez azonnal ki is derült, ugyanis amint visszamentem a városba, tovább szólt a zene, és még mindig szól. Egy fokkal kulturáltabb hangerőn, de még mindig hallom zárt ajtók mögött is. 

Sajnos, illetve nekem nem sajnos, el kell mennem Kampalába holnap reggel, így nem lesz alkalmam ismét felkeresni az illetékes főnököt és kihívni a rendőrséget. De ha visszajövök, és még mindig lesz zene, akkor jöhetnek. Én nem bánom. Vigyék csak el a berendezéseket, vagy zárják le az épületet vagy mit bánom én. Ha valaki tényleg ennyire ostoba, akkor másra egyébként se jó, menjen csak kényszermunkára a szép sárga rab egyenruhában. Ásni talán még tud.

Egyetlen baj van ezzel a rendőrségesdivel, hogy ha nem azonnal viszik el és zárják be, akkor ez a barom képes és nekilát bosszút forralni, és rám gyújtani a hotelt, vagy valami hasonló kedveset tenni. Ezt mindenképpen szeretném elkerülni, mivel ez szintén senkinek nem lenne jó. Ezért is kerültem eddig a rendőrségi beavatkozást, mint lehetőséget. És még mindig csodálkoznak az emberek, hogy nem fejlődik Afrika. Nahát. Micsoda meglepetés. Addig nem is fog, ameddig ilyen emberek élnek itt. Szeretném szépíteni ezt a tényt, de sajnos nem tudom.

Az éjjeli őröknek azért szóltam, hogy tartsák nyitva a szemüket, jobban, mint eddig.

Visszaértem a városba, 4-kor sikerült megebédelni, majd elindultunk Shebával a Traveler’s Rest-be, találkozni valami indiai arcokkal, akik a holland krumplit akarják elvetni Sheba földjén, hogy sültkrumplinak valót gyártsanak belőle. Kiderült, hogy az indiai fazont Ram-nak hívják, és Zsófit és Thorstent ismeri is. Őt hívtam fel véletlenül pár hete, amikor a CraneBank helyi menedzserével akartam beszélni, aki szintén a Ram névre hallgat.

Elmentünk megnézni a krumpliföldet is, azt hittem lesz valami konkrét kérdésük vagy akármi, de mint kiderült, csak a tájban akartak gyönyörködni. Remek. Köszi. Minden esetre legalább jót beszélgettünk.

Hazafele menet már kezdett sötétedni, itt 10 perc alatt lemegy a nap és vaksötét lesz, mivel a közvilágítás itt ismeretlen fogalom. Egy autó igyekezett végig 10 centivel mögöttem haladni, természetesen fényszóróval, hogy én se lássak semmit. Mivel az út igen poros, ha 30 km/h-val megyek, mögöttem szinte semmit nem lehet látni az útból, így egy kicsit lemaradt. Leparkoltam, majd ő is mellém parkolt a Hotelben. Két helyi arc beugrott vacsorázni. Oké.

Megvacsoráztam, aztán megyek aludni, korai lesz a holnap reggel. Kampalából nem biztos, hogy tudok írni, de 1-2 nap kiesést talán most is túléltek! ;) Jó éjt!