49.nap, Augusztus 13. csütörtök.

Reggeli után ismét a város felé vettem az irányt. Vásárolni kell, mert jönnek délután a vendégek.

A bankba is be kell mennem, ellenőrizni, hogy megérkezett-e az utalás a szállásfoglalásra. A listát leadtam Szilásznak, majd bementem a bankba. Befizettem a vízszámlákat is, ha már úgy is ott voltam. Megkérdeztem, érkezett-e utalás a dolláros számlára. Nem érkezett. Ez rossz hír, mivel nem kevés pénzt kéne utalniuk a vendégeknek két nap teljes ellátásért.

Felhívtam a kísérőjüket, aki befizette a pénzt, hogy hozza el a befizetési igazolást, és akkor meg tudjuk nézni a bankban pontosan, hogy hol akadt el a pénz.

Rendet raktunk, minden csillog-villog, várjuk a vendégeket. 6-óra körül megérkeztek. Egy francia csávó és egy – mint kiderült – angol nő, férj és feleség. Az általam ismert francia – angol viszonyokat tekintve érdekes párosnak ígérkezik. Egy sofőr és egy kísérő jött velük, ők ketten a Bisztróban kaptak szállást. Maga a szállás ilyen esetben ingyenes a sofőrnek vagy a tour operator-nak, de csak a bisztróban. Egyébként egyéni megállapodás kérdése is lehet a dolog.

A pasival semmi gond nincsen. Elképesztően laza csávó. Olyan, mintha most szabadult volna Woodstock-ból. Tetkó, papucs, érdekes frizura, vadászmellény, túranadrág. Ezek mellé egy sony DSLR gép, állvány és egy 2.8-as 400-as Canon objektív, mert hát madár lesre mennek, és ezek elengedhetetlen kellékek. Egyébként tényleg jó cuccok. A mellényzsebek tele akkumlátorokkal, memória kártyákkal és egyéb fotós kellékekkel. Felkészült ember.

A felesége eredetileg Brit, de Franciaországban élnek, és franciául is beszélnek. A férj is tud valamennyit angolul, de csak ami a túléléshez szükséges. Kérem, köszönöm, és egy két alap mondat. A kísérőkkel is franciául beszélnek.

A feleség megkérdezte, hogy ki tudnánk-e mosni pár ruháját?

 -Természetesen. Itt a mosoda árlistája.
 -8 dollár? És dollárt adjak vagy schillinget? Mennyi shilling az a 8 dollár most?
 - Shilling vagy dollár is megfelel, amelyik kényelmesebb.

Kis hezitálás után hozta a ruháit mosatni.

Jön a vacsora. A teljes ellátásra van külön kialakított menü, így nagyjából fel tudunk készülni rá, mit fognak enni a vendégeink, nem kell 15 féle ételt elkészíteni. Az aránylag kis kapacitású konyha miatt ez kifejezetten előnyös. A mai vacsora tökleves, bolognai és sült banán. Rendkívül ízlett nekik. A kávéról is kifejezetten pozitívan nyilatkoztak. Az európai kávégép ismét remekelt! J Említettem már, hogy az itteniek nem isznak kávét, így akit valaki nem tanított meg rendes kávét főzni, annak fogalma se lesz róla, hogy milyen a mi elképzelésünk egy rendes kávéról. Ahol esetleg főznek kávét, ott általában hiánycikk a nagy nyomással működő kávégép, így a végeredmény ismét hagy némi kívánni valót maga után.

Holnap reggel 5-kor kelünk, mivel a vendégek mennek kirándulni, és korai az indulás. Megbeszéltük a csomagolt ebédet. Ez sem volt egyszerű. Az alap csomagolt ebéd alma, banán, szendvics, két keménytojás, csoki, víz. Ehhez képest előálltak pár kéréssel. 

Főleg a kísérő.:

 -Mivel van elég vizünk, nem lehetne a vizet gyümölcslére cserélni? Illetve a két tojás sok, nekünk elég egy. A csoki sem kell.

És itt szólt közbe a nő:

-          Nem lehetne véletlen megoldani, hogy ezek helyett „kish”-t csináljatok.

A „kish” – ha így írják – valami francia étel lehet, de bevallom őszintén, én sem találkoztam még ezzel a szóval, a személyez még ennyire se. Szerencsére a hölgy volt olyan kedves és elmagyarázta mit is szeretne. A legjobb tudásunk szerint elkészítettük neki a kívánt ételt. Reméljük, meg lesz elégedve vele. 

A két kísérő is szeretett volna csomagolt ebédet. Ám legyen, de ez sajnos nincs benne az árban. Megírtuk nekik előre, hogy csak a szállásuk van ingyen, minden másért fizetni kell. Ehhez képest minden egyes dolognál bepróbálkoztak, hátha elfelejtjük, hogy nekik ezért fizetni kellene. A személyzet is résen van szerencsére, és ha rajtuk múlna, akkor egy pohár csapvízért is elkérnének 10.000 shillinget.

A csávónak minden mindegy volt. Kávé legyen reggel és cigarettázhasson a teraszon. Ennyi volt minden kívánsága! J Ezt természetesen igen könnyen teljesítettük is. 

A szennyesükben találtunk egy akkumulátort meg egy memóriakártyát, ezt visszaadtam neki, amiért rendkívül, szinte szokatlanul hálás volt. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy egy-két cucca eltűnt már a három hetes út alatt, hasonló körülmények között.

Vacsora után elővettek valami listát arról, hogy eddig milyen madarakat láttak és mit kéne még meglátni. Nekem ez kissé furcsa, mivel úgy tervezgették az egészet, mintha a madarakkal is meg lenne beszélve, hogy holnap délután 1-kor az adott koordinátáknál legyenek, hogy biztosan jó fotók születhessenek róluk. Mintha napi bontásban megtervezném, hogy hány békával fogok találkozni a kertben, vagy valami hasonló. Szerintem teljesen kiszámíthatatlan a dolog, főleg ha olyan helyre megyek, ahol eddig még nem jártam.

Visszatérve a csomagolt ebédre. Egy-két dolog hiányzott a speciális kívánságok teljesítéséhez, így felhívtuk Szilászt, hogy vegye meg a cuccokat, és küldje le a sofőrrel, mivel ő egyébként is jön a másik kísérőért. A vásárlás sikerült, a leküldés nem, így este 8-kor nekiindultam felautózni a városba. Amilyen pechem volt, még esett is az eső. Az úton vaksötét, közvilágítást még képen se láttak errefelé. A szembe jövő autók és motorok reflektorral közlekednek, és itt hiába villogsz, hogy kapcsolják le, nem érdekli őket, hogy nem látsz semmit. Az emberek néha átrohannak, vagy át tántorognak az út egyik oldaláról a másikra, így őket is ki kell kerülni. Az út egyáltalán nem látszik, így 10 km/h sebességgel lehet haladni. És esik is, ami nem javítja a látási viszonyokat, de legalább az aszfaltozott rész is csúszik, mint a jégpálya…5 km/h. Az egyébként 10 perces út majdnem 25 perc volt. Az aszfaltozott rész azért is izgalmas, mert a széleit csak egy-egy sétáló ember jelzi a sötétben, ha a reflektor fénye éppen elkapja őket. Az út mindkét szélén pedig egy-egy, az út szélességével megegyező vízelvezető árok van. Korlát sehol egy centi se, így egyetlen lehetőséged van elrontani valamit, és máris az árokban találod magad. És onnan nem szed ki senki az biztos. Visszafelé az út valamivel kényelmesebb volt, mert az eső miatt az emberek bementek a házaikba, így nem ténferegtek az utcán.

Előkészültünk a korai reggelire, majd eltettük magunkat holnapra.

Vagy mégsem. Patra felhívott, hogy a sofőr meg a kísérő szeretne reggelizni is.
- Természetesen semmi akadálya, ott a menü, válasszanak, és fizessék ki.
- De ők azt kérdezik, hogy akkor most csak a szállás van ingyen vagy a reggeli is?
- A szállás, de ezt már elmondtam nekik is, és eddig is így volt valahányszor a sofőr a bisztróban aludt.

Mostmár talán alhatok…

Nem…megint csörög a telefon. Egyszer megcsörrent, aztán elhallgatott. Visszahívtam.

- Hello, volt egy nem fogadott hívásom erről a számról.
- Ha? hallo?
- Paksi Richárd vagyok a Mucha Hotel menedzsere, és volt egy nem fogadott hívásom erről a számról.
- Oké.

Majd lerakta. Köszi tényleg… szundi.