x+1 nap. 2016. Január 6.

Miután 10 eseménydús napot töltöttem otthon, Január 3-án, délután 14:40-kor felszálltam Ferihegyről, és Dubai felé vettük az irányt, ott szálltam át. Dubaig a repülőút remek volt. 

Kényelmes székek, tv, kaja, pia minden volt a gépen. A Dubai reptér elképesztő. Azon kívül, hogy hatalmas, a világ minden tájáról láttam embereket. Voltak arabok, európaiak, amerikaiak, ausztrálok, swédek stb… és még egy repülőnyi Indiai is. Ez önmagában nem is lenne különleges, de ezek az indiaiak egy darab fehér lepedőbe voltak becsavarva, és egy másik törölköző a vállukon volt keresztüldobva. Ennyi volt az öltözékük. Elég furcsa látvány volt.

Dubaiban 2 órát kellett várni a csatlakozásra. Körülnéztem a dutyfree boltban. Mindent lehet kapni, amit repülőre fel lehet vinni, még StarWarsos kisdroid is volt a polcon…

Megérkezett a gépünk, felszálltunk. Fapados kis szar volt. A szolgáltatás is hagyott kívánni valót maga után. Olyan volt az egész, mintha a legolcsóbb európai fapadossal mentünk volna egy 1-1,5 órás repülőútra, ahol az ember nem foglalkozik ezekkel. Az italokért és a kajáért is fizetni kellett volna, sőt, ha zenét akartam volna hallgatni, vagy filmet nézni az 5 órás út alatt, azért is fizetni kellett volna. A repülőt nem kapott felszállási engedélyt a rossz idő miatt, így egy órát még üldögéltünk a gépen. Cserébe ingyenes lett a zene és a film, illetve valami minimális kaját is felszolgáltak az utasoknak.

4-én 9:05-kor landoltam Kigaliban. A kávézóban ettem egy hamburgert, ittam egy kávét, majd megtaláltam a sofőrömet, és visszaindultunk Kisoroba. Nem túl szimpatikus a csávó, de ez van. Feltehetőleg ez volt az olcsóbb. Nem nagyon értem a dolgot, de nincs mit tenni.

Út közben még vettünk bambusz székeket a hotelbe. Ezeket valahogy begyömöszöltem a kocsiba, majd indultunk a határ felé. A határon természetesen megint egy órás procedúra volt átjutni, de azért sikerült. Találkoztam Denissel, Festoval és Jacksonnal, ők a Golden Monkeyban dolgoznak, helyi cimbik. Nem kis meglepetés ült ki az arcukra, mikor szembe jöttem velük, de szeretettel üdvözöltek ismét! Valószínűleg nem nagyon hitték el, hogy tényleg visszajövök.

A bisztróban megálltunk, majd Fred, a sofőr, megkérdezte, hogy nem veszek-e neki valamit inni, amiért elhozott. Mondtam neki, hogy kapott érte fizetést, és egyébként is megálltunk egy helyen még Rwandában, ott vettem neki egy fantát, úgyhogy nagyon gyorsan adja ide a kulcsot és húzzon a faszba.

A bisztróban a srácok nagyon örültek nekem.

Bepakoltam még a bevásárlást a kocsiba, mert természetesen hétfői piacnapon érkeztem vissza. Félkómában levezettem a hotelig, kipakoltuk a kocsit, mindenki széles mosollyal az arcán üdvözölt. Sok pihenés nem jutott, mivel egyrészt nem nagyon tudok napközben aludni, másrészt alig 2 napunk van mindent átnézni, és még vendégeink is vannak (szerencsére).

A városban és a hotelben sem változott semmi lényeges. Annyi, hogy Musa, a kertészünk felmondott, de Augustine legalább visszajött dolgozni, aminek nagyon örülök. Ő az 1000-ből egy férfi, aki igazán keményen dolgozik, és nem panaszkodik semmire.

Torsten és Zsófi január 6-án délután indultak vissza Magyarországra, így most a kis csapat pihenhet egy keveset. Mindenkinek kimerültséget látok az arcán. Meg is kérdeztem tőlük, milyen volt az elmúlt két hét…de annyit mondtak, hogy ne is kérdezzem inkább. Végig pörögték az egészet. Mondtam is nekik, hogy legalább kaptak egy kis ízelítőt abból, hogyan dolgozunk mi az év minden napján Európában.

Elég nehéz leírni, mi mindent kellett besűríteni két napba, amig a főnök itt volt, de gyorstalpaló elektronikai képzés és minden egyéb is volt. Némi újítás itt-ott, új könyvelési rendszer stb… érdekes lesz.

Sajnos egyelőre nincs foglalásunk, így most 1-2 lazább nap jön, aztán remélem megint tele lesz a hotel.

A szomszédban még mindig ordít a zene, és változatlanul senki nem akar segíteni. Kijött 3 rendőr is, valami fejesek, de egyik sem tudott épkézláb megoldást kitalálni. Letettem eléjük az ugandai törvényeket kinyomtatva, hogy nekik bármiféle felsőbb hatóság engedélye nélkül joguk van elkobozni a berendezést, hivatkozva a NEMA levelére, amiben felszólítják Boscot, hogy fejezze be a miuzsikálást. Ennek ellenére SEM történt semmi. Elég aggasztó a helyzet. Lehet, hogy bemegyek a Subcounty Chief-hez, és megmondom, hogy én meg addig nem fizetek adót, ameddig ezt a nonszensz zajt meg nem szüntetik. Kíváncsi vagyok, mit fog szólni a dologhoz.