167. nap. December 9. Szerda.

Mindenki ezerrel dolgozik a tisztaságon a Hotelben. Délután 5-6-körülre várjuk a vendégeket.

Felmentem a városba bevásárolni ezt-azt, ami esetleg hiánycikk lenne. 

A délelőttöt aktív kerttakarítással töltöttem, mert Musa persze pont ma érzi rosszul magát. Kissé gyanús, hogy Erik szerint az édesanyját kellett kórházba vinnie, Musa meg azt mondta, hogy ő beteg.

Délután 2-re csillog – villog a hotel. Jöhetnek a vendégek. Várunk. És várunk. 10 vendéget várunk vacsorára.

Este 11:30-kor sikerült megérkezniük, és vagy 18-an voltak a két állig felfegyverzett rendőrrel együtt. És elindult a buli.:

-          Miért csak ennyi kaja van? Miért nem ez vagy az? Miért európai a konnektor? Miért 6 centis a fű és nem 5,5 cm? Miért ez, miért az? és még sorolhatnám.

Nem volt könnyű feladat higgadtan válaszolni mindenre, de sikerüt. Aztán jött a többi, hogy hát akkor én ugye meghívtam a többi vendéget vacsorára és a két üveg borra?!

-          Nem. Ezt legyenek kedvesek kifizetni! Megbeszéltünk minden részletet előre, tartsuk magunkat ahhoz!

-          Jó, de akkor mennyit engedek a feléből, meg hát az egyik vendég nem jött el, így egy szoba üres…és a vacsora is lassan készült el….

-          Igen, mert 10 főre készültünk, nem 16-ra! Ennek ellenére mindenki evett, és mindenki elismerően nyilatkozott az ételről.

(és egyébként a kurva anyádat te alkudozós fillérbaszó tetű!)

Éjjel 2-kor sikerült elvonulnia mindenkinek a szobájába vonulnia. Ez sem ment zökkenőmentesen, mert az egyik csávót kizárta a csaja, miközben zuhanyozott, így vagy 30 percig kopogott az ajtón, kétszer körbement az ablakhoz, mire sikerült bejutnia.

Kezdem érteni, miért nem kedveli Torsten a helyi fekákat…