Január 7.Csütörtök

Lassan visszaáll az afrikai életre az agyam, bár még mindig kihívás néha.

Ma is piacnap van, így elkerülhetetlenül fel kell mennem a városba. A földút napról napra egyre rosszabb lesz, így 20 km/h-val lehet döcögni rajta, és az autó még így sem szereti.

Fred visszahozta az autót, és hozott még két bambusz széket is. Annyira hirtelen érkezett meg, és annyira váratlan időpontban, hogy elfelejtettem az üres üvegeket bepakolni a kocsiba, illetve pénzt sem hoztam magammal, így ezeket holnap kénytelen leszek pótolni.

A város aránylag nyugodt volt, a piacnap ellenére is. A Bisztróban nem történik semmi, egy indiai vendégünk van, a szokásos waraghi kereskedő srác.

Délután 4 körül átmentem a Golden Monkeyba, hátha Max ébren van. Szerencsére már felkelt, így be tudtam köszönni hozzá is. Természetesen dolgozott, de 5-10 percre mindig fel tud kelni a munka elől egy sörre, így egy kicsit dumáltunk is. Meglehetősen örült neki, hogy tényleg visszajöttem. Úgy látszik nem volt hozzászokva, hogy a menedzserek visszatérnek Ugandába…

Este a hotelba beesett egy apuka négy gyerekkel egy üdítőre. Kicsit körül néztek, aztán mentek is tovább.

Egy kicsit kártyáztunk a srácokkal ismét. Kezdenek magukhoz térni.

A kert szépen alakul, most, hogy Augustine visszajött. Két napot dolgozott eddig, és már most látszik a kerten, hogy ismét itt van. Mindemellett a szomszédunk, és a többiek jó barátja is, így szeretnek együtt dolgozni. Erik februárban elmegy suliba, így keresnem kell egy másik kertészt. Szerencsére ez is magától megoldódik, ha minden jól megy. Augustine hozott egy srácot, akivel, ha jól értettem együtt dolgozott, vagy legalábbis szeret vele együtt dolgozni. Louben is ismeri, így még az is lehet, hogy nem egy teljesen vadidegent kell felvennem kertésznek. Ha augustine meg volt vele elégedve, az is egy bíztató jel.