Egész sokáig sikerült aludni ma reggel. Szépen süt a nap is,
irány a Mutanda-tó Shebával és még egy rakás emberrel.
Kanadából érkezett egy srác, Daniel, és egy kisebb
forgatócsoport. A batwákról készítenek valami dokumentumfilmet, és a forgatás
következő helyszíne a tópart. Amíg a srácok forgattak, mi jót beszélgettünk
Hannával és az anyukájával, illetve Shebával. Megebédeltünk, majd nem sokkal
utána elindultunk haza.
Meg is tettünk legalább 100 métert, amikor mind a két autó
beragadt a tengelyig érő sárba. Nem volt egyszerű feladat kirángatni őket, de
legalább nem volt unalmas a délután. Az egyik autót könnyű volt kitolni, kicsit
sárosak lettünk, de ez van. A másik nehezebb volt, mert kicsit megdőlt balra,
így se előre se hátra nem tudtuk tolni, mivel az egyik oldalon a kerék nem ért
le, a másik oldalon meg tengelyig süllyedt az autó, így nem mozdult. Oldalra
kellett kirángatni. Szerencsére voltunk vagy huszan az autó körül, a batwák is
segítettek egy keveset, de apró termetük miatt Daniel inkább visszaküldte őket
zenélni, gyakorolni a filmhez. Három bodás is megállt segíteni, igazán rendes
volt tőlük.
Visszaértünk a Golden Monkeyba, megvacsoráztunk, egy keveset
még dumáltam Maxxel, aztán irány haza.
A felgyülemlett feszültséget egy kar-válledzéssel
valamelyest sikerült levezetni, és remekül is aludtam tőle. Szerencsére a zene
sem szólt este, és kivételesen reggel sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.