Január 13. Szerda

Reggel kellemes napsütésre ébredtem, és mivel felhőt nem láttam semerről közeledni, elindultam a Chameleon Hill felé. Torsten megígérte nekik, hogy segítünk a napelem rendszer kiépítésében, és egy eddig hiányzó alkatrészt kellett még beszerelni, ezt vittem fel.

Meg is érkeztem 2,5 óra séta után. Beszereltem, amit kellett, aztán egy gyors ebéd után elindultam a Hotel felé. Fél óra nem telt bele, és a semmiből olyan viharfelhőket találtam az égen, hogy leírni is nehéz. Elkezdett szakadni az eső, dörgött és villámlott.

Nem különösebben zavart az eső, meneteltem tovább szép lassan. Az esőkabát megvéd, a nadrágom meg egyébként is elázott 2 perc alatt, így szinte mindegy, legalább nem egyhelyben álldogálok. Igen ám, de egyszer csak mellettem kb. 50 méterre csapott be a villám, így jobbnak láttam a mellettem lévő magas fák közelében álldogálni egy keveset. Meg kell, hogy mondjam, elég félelmetes élmény volt. 20 perc múlva megszűnt a villámlás, így tovább indultam. Az eső szakadt tovább, de legalább nem a szokásos unalmas túra volt. Elérkeztem egy ponthoz, ahol az út teljes felülete, nagyjából 20 méter hosszan víz alatt volt. Egy helyi srác, egy darab kapával próbált utat készíteni a víznek, nem sok sikerrel, így bokáig vízben gázolva mentem át ezen a részen, a helyiek nem kis megdöbbenésére. Egyébként is furán néztek, hogy minek sétálok az esőben.

Az út utolsó részén gyengült az eső, majd el is állt. Találkoztam egy részeg öregemberrel, akin fekete öltöny volt. Az öltöny eredeti színe csak foltokban látszott, a többi részen vörös, agyagos sár borította. Feltehetőleg a helyi mérgező alkohol, és a csúszós vizes agyagút nagyobb kihívás volt az öregnek, mint amit elbírt volna.

Egyébként, ahol nem csúszik az út, vagy ha éppen nem esik, akkor a vízzel átitatott agyagos földön olyan érzés sétálni, mintha a margitszigeti recortan futópályán.

A bakancsomba is beért a víz a végén, így a zoknim is elázott. Ezzel sok gondom nem lett volna a maradék 2 kilométeren, de kidörzsölte a lábam, így mindkét talpamon és a bal kisujjamon hatalmas vízhólyag éktelenkedik. Mindezek mellett feltehetőleg holnap mindenhol izomlázam lesz.

Bokáig sáros és teljesen vizesen megérkeztem a Hotelba, kint ledobáltam a koszos cuccaimat. Szerencsére van meleg víz, így egy forró zuhannyal le is mostam az út porát és sarát magamról.

A talpamon keletkezett vízhólyagok miatt nagyjából úgy sétáltam át a konyhába, mint egy béna pingvin. Megvacsoráztam, aztán elég hamar lefeküdtem aludni, mivel eléggé kifárasztott a túra.

Január 12. Kedd.

A kedd érdeklődés hiányában elmarad. :)

Január 11. Hétfő.

Piacnap, de nem túlzottan zsúfolt. Alig fele mennyiségű ember szaladgál a városban, mint ilyenkor szokott. A bevásárló lista is rövid. Írogatom a könyvelést, aztán visszamegyek a Hotelba. Szilász kért 3 nap szabit, úgyhogy June-t felhoztam a Bisztróba erre az időre.

A srácoknak a Hotelban ki van adva, hogy meg kell fürdetni Brúnót, illetve a személyzeti épületet és a környékét rendbe kell rakni. Remélem, mire visszaérek legalább elkezdik.

Egész jól sikerült a feladat, a harmadik épület előtt le van nyírva a fű, nincs szemét és bent is rend van, ki van takarítva. Tudnak a srácok, ha akarnak.

Január 10. Vasárnap

Semmi izgalmas nem történt ma. A Kertészek és Irene szabadnaposak, Louben és Fortune elmentek templomba. Finom marhasült volt ebédre és nagyjából ennyi.

Fortunenak elvileg minden este el kéne küldenie egy email Torstennek, a napi pénzmozgásról, de ez sem megy zökkenőmentesen. Egyrészt mert Fortune nem tudja, hogyan kell, de ezt megmutattam neki, másrészt a Hotelban az internet sem mondható tökéletesnek.

Január 9. Szombat.

A reggel kicsit későn kezdődött, mivel a tegnap esti elnyújtott zenebona miatt kissé később aludtam el a szokásosnál. Megreggeliztem, majd nekiláttam kicsit kijavítgatni a fugákat, már ami a festésüket illeti.

Elméletileg ma találkoznom kéne egy rakás fontos emberrel a városban a zaj miatt, de egyelőre nem érkezett telefon senkitől, hogy mehetünk az irodába.

Jött egy foglalás január 16-18-ra, aminek rendkívül örülünk, főleg ha tényleg meg is érkeznek majd. 4 felnőtt és két gyerek Rwuandából.

Január 8. Péntek

Mikor hazamentem decemberben, még esős évszak volt, esőkabáttal mentem a reptérre. 

Most, hogy 12 nap múltán visszajöttem, száraz évszak van. Eltűntek az esők, és a hőmérséklet is rohamosan emelkedik. Eddig napközben 22 fok körül volt a hőmérséklet, most, reggel 8-kor már pólóban lehet rohangálni, és 10 órára 24 fok van, verőfényes napsütéssel.

Felviszem a városba a tegnap elmaradt dolgokat, aztán visszajövök a hotelba, mert akad tennivaló bőven.

A fél éve vásárolt kedvenc túranadrágomról leszakadt a gomb. De nem a cérna szakadt el, ahogy általában szokott, hanem a gomb tört ketté! Van ugyan pótgomb hozzá, de ez azért akkor is érdekes. Minőségi indiai cucc.

Reggel hajvágás közben elment az áram, így igen érdekes frizurával járkáltam, mire átkapcsoltam a napelemre a rendszert. A vákumos törölközőtartó is kezdi felmondani a szolgálatot, de gondolom az IKEA termékei sem örökéletűre lettek tervezve, nehogy véletlen ne vásároljunk újakat.

A városban szerencsére sikerült mindent elintézni, bár szokás szerint nem ment minden zökkenőmentesen és azonnal. Még nem állt vissza az agyam Afrikára. 10 napot töltöttem otthon, de az a 10 nap kellően európai volt. Itt minden nagyon lassan megy még mindig.

Két rendőr bejött a bisztróba, hogy holnap együtt elmegyünk a NEMA irodába, és ők tudnak utasítást adni a rendőrségnek a szomszéd hangfelszerelésének elkobzására. Remélhetőleg sikeres lesz a holnapi akció, de nem akarom elkiabálni a dolgot. (22:43 van és ordít a zene…)

Közben a másik szomszédom új mulatságot eszelt ki, felgyújtotta a kertjében a száraz növényeket. Nem akarok rosszindulatúnak tűnni, de remélem a ház is lángra kap egy kicsit.

Január 7.Csütörtök

Lassan visszaáll az afrikai életre az agyam, bár még mindig kihívás néha.

Ma is piacnap van, így elkerülhetetlenül fel kell mennem a városba. A földút napról napra egyre rosszabb lesz, így 20 km/h-val lehet döcögni rajta, és az autó még így sem szereti.

Fred visszahozta az autót, és hozott még két bambusz széket is. Annyira hirtelen érkezett meg, és annyira váratlan időpontban, hogy elfelejtettem az üres üvegeket bepakolni a kocsiba, illetve pénzt sem hoztam magammal, így ezeket holnap kénytelen leszek pótolni.

A város aránylag nyugodt volt, a piacnap ellenére is. A Bisztróban nem történik semmi, egy indiai vendégünk van, a szokásos waraghi kereskedő srác.

Délután 4 körül átmentem a Golden Monkeyba, hátha Max ébren van. Szerencsére már felkelt, így be tudtam köszönni hozzá is. Természetesen dolgozott, de 5-10 percre mindig fel tud kelni a munka elől egy sörre, így egy kicsit dumáltunk is. Meglehetősen örült neki, hogy tényleg visszajöttem. Úgy látszik nem volt hozzászokva, hogy a menedzserek visszatérnek Ugandába…

Este a hotelba beesett egy apuka négy gyerekkel egy üdítőre. Kicsit körül néztek, aztán mentek is tovább.

Egy kicsit kártyáztunk a srácokkal ismét. Kezdenek magukhoz térni.

A kert szépen alakul, most, hogy Augustine visszajött. Két napot dolgozott eddig, és már most látszik a kerten, hogy ismét itt van. Mindemellett a szomszédunk, és a többiek jó barátja is, így szeretnek együtt dolgozni. Erik februárban elmegy suliba, így keresnem kell egy másik kertészt. Szerencsére ez is magától megoldódik, ha minden jól megy. Augustine hozott egy srácot, akivel, ha jól értettem együtt dolgozott, vagy legalábbis szeret vele együtt dolgozni. Louben is ismeri, így még az is lehet, hogy nem egy teljesen vadidegent kell felvennem kertésznek. Ha augustine meg volt vele elégedve, az is egy bíztató jel.